Egy nagyon nehéz időszakban vagyok, amely szinte mindenre kihat, így az úszásra is, és míg az uszodán kívül próbálom a felszínen tartani magam, lelkierőm már nem marad ugyanezt megtenni a medencében is.
Egy hosszabb kihagyás után mindezek ellenére lementem, hogy a tervezett 2.000 méteres verseny távját legalább kipróbáljam, milyen érzés lehet majd.
Az első etapban ezer méteren szerettem volna alacsony tempószámot tartani, majd egy szaunázást követően nekivágni a két kilométernek, lehetőleg 34 percen belül, esetleg ha megy, akkor 33 alá sem lenne ártalmas mennem, hogy tudjam, majd a versenyen 31-el kezdődő időhöz mennyi szükséges és mennyire bízhatok benne.
A bemelegítés simán működött, csak az úszásra figyeltem oda, és egészen jó mozgással, könnyedén, de nem is sok erőfeszítést beleadva 16:33-as nyugodt ezret úsztam.
A szaunában viszont már azt sem tudtam, hol vagyok, teljesen máshová terelődtek a gondolataim, és nem is tudtam megszabadulni tőlük már. Visszaérkezve a medencetérbe egészen más fontosságát éreztem az úszásnak, mint fél órával korábban, valahogy teljesen devalválódott minden, kiment a lelkemből minden késztetés, ami újra a vízbe vezetett volna.
Így a napi össztáv mindössze 1.000 méter volt.
Ennyi.