Ez alapvetően egy amatőr gyerekverseny volt, de ennek versenyszámait követően a nem kevésbé amatőr felnőttek részére is nyitott volt a megmérettetés lehetősége 50 mellen és 50 gyorson. Adta magát, hogy elinduljak rajta, és még ennél is egyértelműbb volt, hogy nem 50 mellen. Az értékelés korosztályonként történt, én a 7-esbe kerültem. Máig nem sikerült kisilabizálnom, hogy ez mit jelent, hiszen a jegyzőkönyben 1., 2., 7., 8., 9., 11. és 12. korcsoportbeliek szerepelnek, születési évszám és kor megjelölés nélkül.

A verseny helyszíne a Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda belső, 25 méteres, 7 pályás medencéje.

Az indulás feltétele mindenféle vizes sportágtól való hosszútávú idegenkedés, vagyis hogy egyikben sem lehetett az ember igazolt versenyző, mióta csak megszületett. Megtudtam, hogy ebbe a szenior klubtagság nem tartozik bele, úgyhogy számolatlan versennyel a hátam mögött szabad volt az út az első olyan esemény felé, ahol végre csak és kizárólag a magam fajta tanítatlan kutyaütőkkel vívhattam öldöklő küzdelmet.

Ahová igazából való vagyok.

Megnyugvással, de megint kishitűen álltam rajthoz a futamomban, mert bár előzetesen elhatároztam, ismét nem mertem ugyanis nekimenni az első hossznak. Viszont forgattam a fejem a víz alatt, nehogy valaki meglógjon közben, mert akkor már nekem is mennem kellett volna. Féltávig én vezettem, a forduló jól sikerült, ekkor kevesebb mint fél testhosszal volt mögöttem a második.

Itt már tudtam, hogy nyerek. Féltávtól már nem nagyon szoktam kikapni semmilyen távon olyanoktól, akik addig nem voltak előttem.

Ekkor már küldtem magam erőből rendesen, ami csak kifért. Nem is lett gond a végéig, legfeljebb az idővel, ami csupán 29.93 lett, ráadásul kézi méréssel, - ez rettenetesen gyenge...

Elég szép érmeket osztogattak, betettem a többi közé egy korondi vázába, ami már csordultig van, pedig csak úszós érmek vannak benne, és abból is a legértékesebb húszat máshol őrzöm.