Az elmúlt két hét alatt kezdtem eltávolodni az egyéni rekordot jelentő 88 kg-os vágósúlyomtól, mára 84 maradt belőlem, és bár ezt még nem a mozgásnak köszönhetem - ahogy télen és tavasszal ugyanennek a feleslegnek a felszedését sem -, de minden rosszban van valami jó alapon azért ez legalább az úszás szempontjából egyértelműen hasznos változás volt, és remélem, most már a mozgás viszi ebben tovább a prímet, mert ez még mindig kb. 7-8 kg plusz az optimálishoz képest, nem is beszélve a jelenleg még nem létező izomzatról.
Tegnap egy jónak induló nap lett nagyon nehéz a végére, így az esti úszásnak nem túl tudatosan, de azért dilemma nélkül estem neki.
Továbbra is nagyon észben tartottam, hogy érzékeny legyek a fokozatosságra és - ha bármikor is egy kicsit ritmusba kerülök - ne engedjem, hogy elvigyen a lendület, mert nem tudom, mit bír az állóképességem.
Három darab egy kilométeres szakaszt szerettem volna úszni, és az elsőben egy jó iramot úszva felmérni a pillanatnyi állapotomat. A múltkori érzések alapján nem számítottam sok jóra.
Nekikezdtem, és az első néhány hossz után is viszonylag gördülékenyen ment a mozgás, stabilak maradtak a hosszú kartempók, nem jött az erőlködés. Sőt, egy kis plusz erőbedobás ellenére is egyre könnyebben ment minden, egyre letisztultabbnak éreztem a stílust. Viszonylag jó iramot próbáltam menni, de csak annyira húztam, amennyire úgy éreztem, ez a kilométer végére biztosan tartható lesz, közel sem hajtottam meg magam igazán. 500 méterhez érve részidőt nyomtam, 8:10-nél tartva ezt viszonylag közepes iramnak gondoltam, de jót tett, hogy az erőbedobást is ezzel arányosnak éreztem, nem többnek ennél.
A lendület a kilométer második felében sem változott, sőt, olyan 7-800 méternél vissza kellett fognom magam attól, hogy ne ússzak időre, ne hajrázzak, és tartsam meg az egyenletességet. A végére 16:17-et mutatott az óra, amit semlegesen nyugtáztam, majd kiültem öt percre a szaunába.
A második ezernek lazán kezdtem neki, az órámat itt is bekapcsoltam, hogy lássam, ha tényleg lazán úszom, úgy mennyivel vagyok lassabb az előző etapnál. Az első három-négyszáz méter valóban könnyed tempója után valahogy önkéntelenül belegyorsítottam, valahogy ritmusba kerültem, és engedtem is magam, segített legalább egy picit jólérezni magam, kikapcsolni legalább addig a gondolataimat, amíg a vízben vagyok. Érdekes, ahhoz képest, hogy elég sok időt elszórtam az elején, a végére ez sem lett sokkal gyengébb az elsőnél, 16:40.
Újabb melegedés a szaunában, majd jön a következő felvonás.
Ekkor már elég kevés időm volt hátra a záróra előtt, el sem indítottam az órám, mert valószínűnek tartottam, hogy nem tudom teljesen végigúszni már a befejező ezrest. Ezért úgy döntöttem, hogy ha az első egy-két hossz nem tart vissza, még lendületesebben próbálok úszni úgy, hogy a 22-23, legfeljebb 24-es tempószámból nem engedek.
Ekkor már teljesen egyedül voltam a medencében és a medencetérben sem volt senki.
Ment minden simán, egyre jobban tolhattam, nem szakadtam bele, az első százas után szerintem már 16 percen belüli ezres iramban úszhattam. Nem esett rosszul... Ezért úgy döntöttem, hogy ha már nincs idő az egész ezerre, amennyire lehet, abból is leveszek egy kicsit, de azt jól meghajtom. Ez kifejezetten feküdt, nagyot hajráztam is, és érdekes módon ebben sem volt semmi görcsösség, és nem is éreztem, hogy különösebben elfáradtam volna.
A napi össztáv 2.600 méter volt.
Teljesen egyedül motivációt találni úgy, hogy előfordulhat, minden kapu becsukódott már a számomra a jövőt illetően ahhoz, hogy egy versenyen még valaha is igazán jól érezzem magam, - hát...
De most csak a következő lépés van, tovább, tovább...