A Római Sport Egyesület által szervezett programsorozat keretében szenioroknak is kiírtak a jó öreg csillaghegyi 33 méteres medencében úszóversenyt, a táv egy hossz volt, tetszőleges úszásnemben, azaz gyorsúszásban.
Erről az Egyesület vezetőitől, Gyepes Lajostól és Ádámtól értesültem pár nappal korábban, ők vettek rá, hogy én is induljak. Mivel nem állóképességi távról volt szó, kötélnek is álltam.
Az egyes és kettes pályán párokban kellett úszni, a rajt a sekély oldalon volt. Kapásból az első párba sorsoltak. Ősrégi medencéről lévén szó, sem rajtkő nem volt, sem olyan felület, amelyről zavartalanul tudtam volna fejest ugrani. A medence oldalán lévő korlát nem biztosított helyet még az atlétikai rajthoz sem, így az általam sosem gyakorolt szimmetrikus rajttal voltam kénytelen elugrani.
A sípszót jól kaptam el, és bár elfelejtettem nagy levegőt venni, de két pótlással végig tudtam úszni. Jó erőben toltam végig a távot, bár a rutin már elmúlt a karomból és nem pörgettem fel a végét, amit szóvá is tett később Gyepes Lajos. Ennek ellenére kézi méréssel 18.22-t regisztráltak, ami ha pontos lenne és megbízhatnék benne, akkor a valaha úszott legjobb időm lenne. Kaptam némi dícséretet ismerősöktől és ismeretlenektől, akik még nem láttak úszni, aztán leültem, hogy megvárjam a többieket. Sokáig csak 20 másodpercen kívüli időket hallottam, majd az utolsó párosban az egyik játékos pontosan egy másodperccel jobbat úszott nálam, így végeredményben kb. 15-20 versenyzőből második lettem. A győztestől megtudtam, hogy némileg fiatalabb, mint én - 18 évvel -, és 4 évig versenyzett, ezek alapján sem kell szégyenkeznem.
