Ez csak egy emlékeztető bejegyzés saját magamnak.
Ma éppen két hónapja vagyok szinte teljesen inaktív. Foci szempontjából teljesen, ráadásul könnyen elképzelhető, hogy soha többet nem játszok már meccset, úszni ugyan heti kétszer lemegyek, de akkor is legfeljebb egy-másfél kilométert nyomok.
Ilyenkor többnyire stílusozás megy, néha próbálgatok ezt-azt. E héten a pillangó szabadítás és húzásindítás közötti fázisát próbáltam lazábbá tenni, ami nem egyszerű feladat számomra. Bukófordulózni nagyjából két hete már újra tudok, bár még nem teljes meggyőződéssel rúgom el magam a faltól. Most már valószínűleg tudnék szabályosan rajtolni is kőről, úgyhogy néha meglesem, ki van-e írva már a pünkösdi margitszigeti verseny, de ez még várat magára. Egyéb esemény most belátható időn belül tárgytalan, a Balaton-átúszás is a tapasztalatom szerint csak akkor jöhet szóba - ha egyáltalán -, ha nem az első kiírt időpontjában tartják meg.
A motiválatlanságom és a részleges tehetetlenségem stresszét túlzott energiabevitellel igyekeztem tompítani. Ennek eredményeképpen testberendezésem ma már adott magasságon jelentős helyzeti energiát képvisel és alighanem országos egyéni rekord körüli állapotban vagyok. Ez már eléggé zavar agyilag, fejben már napi több alkalommal is foglalkozok ezzel, de tervekig nem jutok el, mert konkrét és reális céljaim sincsenek, ráadásul a napjaim is nagyon sűrűek, régóta nem volt üresjárat, magamra fordítható, nyugalomban tölthető időm, és nem is tűnik úgy, hogy mostanában lesz ilyesmi. A sportban ugyanakkor benne vagyok nyakig, több fronton is mondhatni "tanácsadóként", rengeteg új szakmai ismerettel gazdagodva, és bizony élvezem ezt az oldalát is nagyon.
