Tegnap reggel készültem ugyan uszodába, de más dolog kapott prioritást, így sajnos már csak egy alkalmam maradt, amikor edzhetek a csongrádi verseny előtt.
Késő délután azonban rosszul lettem valamitől, és annyira kiment belőlem az élet, hogy este 6-tól reggel fél ötig kis megszakítással végig aludtam, több, mint 10 órát. Tekintve, hogy rólam van szó, egy ilyen szokatlan esemény valamit jelenteni szokott...
Hogy mit, az ma ki is derült.
50-es medencébe csobbantam és 2 db 1.200 méteres törtsorozat, illetve még 10*50 méteres sprintsorozat volt eltervezve.
Az első 400 méter 5:47-es ideje bíztató volt, a következő elem, a 200 méter második száz métere közben viszont egyszerűen elszállt minden erőm. Még befejeztem becsülettel, 2:52-es idővel, de teljesen kész voltam ennyitől. Rájöttem utána, hogy valószínűleg azért, mert tegnap kora délután óta semmit sem ettem, mert az étvágyam teljesen elment, nem volt, amit szívesen ettem volna. Egyértelműnek tűnik, hogy a gyomromba telepedett egy gyenge vírus, ami teljesen ugyan nem üt ki, de roppant étvágytalanságot okoz.
A nap során összesen 2.000 métert hoztam össze, a nyitó, "megtört tört" sorozatot követően természetesen már csak laza úszással.
A nap további része többnyire émelygéssel, hátfájással telt, amely késő délutánra valamelyest javult.
A tegnapi kivizsgálás kiderítette, hogy a bal fülemben a márciusi gyulladás egyes szövetek visszafordíthatatlan pusztulása révén maradandó halláskárosodást okozott, amely 4 KHz környékén, azaz a beszédhangok zöme feletti tartományban 30-40 decibeles halláscsökkenést jelent.
