Ma mindenáron le akartam tudni a 45 perces sprintgyakorlatot, még akkor is, ha éreztem, hogy majdnem ugyanúgy csikorog a gépezet, mint tegnap.
Még mindig nagyon éreztem a hátamban a hétvégi munkálatokat. Ezzel gyakorlatilag ki is ütöttem magam e hétre... Ennek ellenére nem voltam hajlandó feladni ezt az utolsó lehetőséget.
Ma is 50 méteres medencében úsztam.
200 méter bemelegítés után az első hosszt meghajtottam ugyan, de nem szakadtam szét, így 35 mp-es lett. Az első húsz percben az elején még volt két 35-ös hosszom, aztán viszont zsinórban úsztam a 36-okat, és éreztem, ennél több nem nagyon van bennem. 25 percig még minden rendben volt, legalábbis az időkkel, de az erőm erősen kezdett fogyni. 25 és 30 perc között a négy sprinthosszból viszont már három is egy-egy mp-el kicsúszott a szintidőből, emiatt fél óránál dilemma nélkül leálltam.
Úgy éreztem, hogy a hátam miatt nem tudok igazán erőseket húzni, amit egy ideig ugyan kompenzálni tudtam a lábtempómmal, de ettől idővel annyira elfogyott a lábam, hogy az utolsó hosszoknál kb. 35 métertől gyakorlatilag le is állt a tolás, már csak karból húztam magam. Éppen ezért nem láttam értelmét tovább erőlködni, hiszen tartalákaim nem maradtak, húsból egyszerűen ennyi volt belőlem.
Csalódott voltam, de nem az idők miatt, hanem azért, mert nem derülhetett ki, mire lennék képes kipihent állapotban.
Még a fejembe vettem, hogy úszok egy 15 percen belüli ezret. 50 méternél 41 mp, 100-nál viszont már csak 1:26-nál tartottam, amiről azonnal éreztem, hogy ez nem fog menni. Így TEÁ-zás és laza úszás zárta a napot.
A napi össztáv 2.500 méter volt, mely 1.200 méter sprintgyakorlatot foglalt magában.
Rossz érzés, hogy a soproni felkészülés során minden csapattársam, aki külön is készült erre, jobb munkát végzett nálam önmagához képest.
