Nagyon hosszú folyamat eredményeképpen jutottam el odáig, hogy nagyon sok kihagyás után ismét edzésszerűen ússzak egyet. Nem könnyű lelkileg megélnem ennek semelyik oldalát, pláne úgy, hogy nem tudom még, milyen célokat hozhat a jövő, és milyen élményeket és értékeket vitt el végleg a kiesett időszak.
A szűk értelemben vett úszást illetően igyekszem csak arra koncentrálni, hogy minden természetesen történjen, amennyi jólesik, amennyire visz a motiváció, és amennyit lelkileg még tarthatónak találok. Egyelőre rengeteg súlyfelesleggel, nem mérhető alapállóképességgel, nagyon sok kétellyel, és a jövőre vonatkozó külső bizonytalansággal küzdök, ezért a fokozatosságra és a stabilitásra most külöünösen oda kell figyelnem.
A jó öreg csillaghegyi uszoda várhatóan megszűnő légkörébe tértem vissza. Két hete már kóstolgattam a vizet, rengeteget gondolkoztam és szívtam magamba a légkört, és néhány hosszt úsztam is már ekkor. Gyepes Lajos, a csillaghegyi mesteredző, aki gyakorlatilag már majdnem 20 éve távoli ismerősöm (látásból ismerjük egymást, de még soha nem beszélgettünk) ült a medence egyik oldalán, és miközben várt valakire, nézte a vizet és az úszókat. Én ekkor kezdtem el úszni. Az első oda-vissza végén megálltam egy picit a falnál, majd mielőtt nekiindultam volna a következő hossznak, megláttam, hogy integet nekem a partról. Leemeltem a szemüveget és odaúsztam hozzá. Minden bevezető nélkül megkérdezte: "- Te hol úsztál?" Meglepett a kérdés, de válaszoltam is neki: sehol. "- Ne hülyéskedj már, egyesületben nem úsztál soha?" Mondom neki, nem, soha, itt kezdtem el magamtól úszni tanulni közel húsz éve, ebben a medencében, soha senki nem oktatott, és értelemszerűen nem versenyeztem fiatal koromban. Teljesen meglepődik: "- Neked hihetetlenül jó a vízfekvésed, gyönyörűen úszol, tökéletes!" Tudni kell róla, hogy kenyérre kenhető ember az életben, de roppant kritikus és szigorú edző az uszodában, és őszinte embernek ismertem. Éppen ezért nagyon jólesett a dicsérete, mert hitelesnek éreztem elsősorban a közelebbi ismeretségünk hiánya és az elismert szaktudása és rutinja miatt.
Jó érzés volt újra hallani mástól is, hogy nem volt hiábavaló a rengeteg foglalkozás a technikámmal, a célok, melyeket korábban kitűztem, és az eredmények, melyeket elértem. Ez egy kis bíztatást is adott arra vonatkozóan, hogy talán nem vagyok teljesen elveszve, legalábbis az úszásban levő lehetőségek kapcsán, talán van remény, hogy egyszer majd úgy érezzem magam, ahogy egykor.
Egyelőre egy álom számomra mindez, de szépen, csendben mindazt igyekszem megtenni, amit ehhez a részemről hozzátehetek, és bízom abban, hogy talán egyszer a lehetőségek is visszajöhetnek, - szeretném...
Ma elsőre két kilométert úsztam folyamatosan, zenével, amit talán most először éreztem hátránynak, mint előnynek... De lement a kettes.
Egy kis pihenő kellett a folytatáshoz, ami még egy kilométer lett, ebben már volt néhány hossz, amit kicsit jobban is megnyomtam, persze mindig eszembe juttatva a fokozatosságot.
A napi össztáv 3.000 méter volt.
Folytatás szerda este.
