Nagy küzdelmet folytatok a folyamatosságért, megpróbálom most már a hátralévő kis időt teljesen kihasználni legalább egy közepes edzettségi fok eléréséhez. Az eddigi edzéseimben ha őszinte vagyok magammal, túl sok bíztatót, kapaszkodót nem találok nemcsak a versenyen szükséges iramot, de még a táv közepes iramú leúszását illetően sem. Pedig a nevezési időm - 2:45 - teljesítése alapkövetelmény, elfogadhatatlannak érzem az ebből való kicsúszást, akármilyen formában is vagyok. Ahhoz pedig, hogy ne legyen fekete ló az, hogy a versenytáv döntő, második felében mire lehetek képes, pontosan tudnom kell, milyen érzés eljutni legalább a 10 kilométer feléig. Ezt ugyanis emlékezetből nem lehet visszahozni, csak a friss gyakorlat adhat megfelelő alapot nem is az önbizalomra, hanem a lelki nyugalomra.
Ma reggel éppen ezért egy 5-öst vállaltam be úgy, hogy holnap sem lesz pihenőnap.
Gondolkodtam rajta, hogy szabad kézzel nyomjam-e vagy kesztyűben, végül ez utóbbira szavaztam, hiszen itt az időnek úgysincs jelentősége.
Folyamatosan javuló időkkel szerettem volna úszni, ennek megfelelően egy nem gyenge első kilométer után egyre jobban rákapcsoltam erővel, de három és fél kilométernél az egyik kesztyűm felső pántja kicsúszott, így a hossz végénél gyorsan meg kellett válnom mindkét úszóhártyától. Ennek ellenére a részidőim nem csökkentek jelentősen, bár a vége felé már nagyon vártam a "célt", mert addigra a vércukorszintem már valahol a magmát szántotta.
A kilométeres részidők:
16:07, 16:06, 15:59, 16:10, 16:11. A 70%-os TEA-s öt kilométer így 1:20:33 lett.
Ez nyilvánvalóan elfogadható féltávos részidő lenne a jövő hét végén, ám két dolog sokat elvesz az értékéből: TEA-val mindvégig viszonylag komfortos érzés volt úszni elsősorban a tempószám alacsonyan tartása miatt. Viszont ahogy megszabadultam tőle, nagyon szenvednem kellett, hogy a korábbi iramból ne veszítsek sokat, és nagyon sokat kivett belőlem a befejező másfél kilométer.
A napi össztáv 5.000 méter volt.
