Ennyire érdektelen hangulatban még sosem indultam neki egy versenynek.
Abszolút vagy relatíve felkészületlen már voltam, de úgy, hogy a fejem ne lett volna tele a verseny részleteivel és felfokozott várakozással, ilyen még sohasem történt velem.
A verseny szervezői és a városvezetés mindent megtettek a rendezés magas színvonaláért. A kiírás mellett még a verseny előtt kikerült az Alszövetség honlapjára a rajtlista, a bejáratnál tusfürdővel és a rendezvényre készített prospektussal fogadtak, a medence mindkét végén időmérő panelek, és az egész hétvége szinte teljesen nélkülözte a szervezési bakikat, fennakadásokat (és ezt különösen az idei országos bajnokság után volt felüdülés tapasztalni). Az uszoda minden szempontból tökéletes volt, az uszodatérben bemelegítésre is használható tanmedence állt a rendelkezésünkre.
Sajnos ennek ellenére a számaimban velem együtt 2 és 7 közötti volt a létszám, és más korcsoportokban sem volt jobb a helyzet, ami még szenior mezőnynek is nagyon vékonyka. Igaz, jónéhány Európa-bajnokot össze lehetett számolni, és egészen kiváló idők is születtek a versenyen.
Szombaton a bemelegítés során irammentes laza gyors hosszokat úsztam, gondolkoztam sokat közben, részben az úszáson, részben más dolgokon. Próbálgattam a rajtokat is kidelfinezéssel, majd ráadtam néhány pilletempót is, és egészen bíztató érzések jöttek elő belőlem tekintettel a legelső számra, az 50 méteres pillangóúszásra.
A futamom rajtját jól kaptam el (úgy érzem, most már a reakciómon sem tudok sokat nyerni, idén már nagyon odafigyelek a gyors elrajtolásra is), de már a delfinezés után éreztem, hogy ez egyszerűen nem megy. Mintha kiment volna minden erő a karomból, még sosem éreztem ennyire erőtlennek már az első kartempóknál a pillémet, az egész egy darab nagy erőlködés volt, és nagyon rosszul esett. Próbáltam minden erőmet összeszedni, mert láttam, ahogy szakad el tőlem az a két pálya, amelyekkel menni szerettem volna, de képtelen voltam rá. A végén a benyúlásra sem jött ki jól az ütem, és 35.52-vel végeztem (75,72%-os idő).
Ezt követően kicsit furcsállottam, hogy a 100 és a 200 méteres gyorsúszás ilyen, és nem fordított sorrendben került kiírásra, de hát ezt kellett szeretni, és végül is az edzetlenségem egyébként is komolytalanná tette a 200-at, 100-ra viszont a tapasztalataim szerint még jó lehettem, legalábbis a saját szintemen.
Így tehát következett számomra a 100 méteres gyorsúszás, ahol az OB-n már bejött taktikát szerettem volna erőltetni, azaz az első hosszt nagyon keményen megnyomni, majd a másodikat valahogy túlélni minél kevesebb iramvesztéssel. A célom nagyon határozottam az 1:06-on belülre kerülés volt, még ha ilyen időt 50-esben az elmúlt két évben csak kétszer sikerült úsznom is. Úgy számolgattam, hogy ehhez a fordulót 31-31.5 között kell abszolválnom.
Hát neki is mentem rendesen az elején, ám 20-30 méter között éreztem magamon, hogy bizony nem vagyok a topon erőnlétileg, amitől egy kicsit meg is ijedtem és a biztonság kedvéért vissza is vettem a húzóerőből. Utólag azt gondolom, hogy nem kellett volna, mert talán többet veszítettem így, mint amennyit nyertem vele a második ötvenen, hiszen így csak 32.10-re fordultam, és ezt a hátrányt már nem lehetett behozni. A többiekre nem figyeltem, hiszen százon még szűk mezőnyben sem szoktam érdekelt lenni az éremosztáskor, annyival gyengébb vagyok a legjobbaknál, de magamhoz képest ebben a számban fejlődtem a legtöbbet, mióta versenyekre járok. Az utolsó 50-en végig ki tudtam adni magamból minden erőmet, ami akkor a rendelkezésemre állt, a benyúlásom is jól sikerült, de az időm így is egy picit kicsúszott a tervből: 1:06.03 (84,47%).
200 gyorson közvetlenül a rajt előtt széthasadt az úszósapkám, ami egy kicsit zavarba hozott, de végül a témát gyorsan ejtettem, így az indításra már rendesen oda tudtam figyelni.
Előzetesen volt egy olyan elképzelésem, hogy az első százba nagy erőket teszek bele és 1:10-en belül fordulok, a második félidőt pedig megpróbálom túlélni. Ám már a rajt után közvetlenül elszállt a bátorságom ehhez, úgyhogy inkább csak egy biztonságosnak tartott iramot vállaltam fel. Kiegyensúlyozott erőbeosztással nyomtam végig a kétszáz métert, sem a fordulók, sem a hosszok nem tértek el egymástól, már csak azért sem, mert az utolsó 50-en csak az iram tartására maradt erőm, hajrázni egy métert sem tudtam. Idén ez volt a harmadik 200-as rajthoz állásom, és ha a csongrádi versenyen elkövetett "vakforduló" által elveszített 4 mp-et is számításba veszem, a mostani volt a leggyengébb időm ebben a számban. A 2:32.10-el (79,71%) csalódás nem ért, hiszen körülbelül erre is számítottam, középtávokon nagy varázslatokat nem lehet előhúzni megfelelő felkészültség nélkül.
A versenynap végén még egy harmadik korcsoportos 4*50 méteres vegyesváltóba voltam hivatalos befutóemberként, ami olyan érzést hozott, amit majdnem mindig szokott: nagyon jól ment az 50 gyors, és azt gondoltam, bárcsak ez lett volna az, amelyet egyéniben mértek... Az időnk 2:20.49 volt, amellyel négy váltó közül szoros versenyben az elsők lettünk. Ez az idő egyébként 6 másodperccel jobb, mint amit én 200 gyorson valaha is úsztam.
Vasárnap szokás szerint a 400 méteres gyorsúszással kezdtünk, amire jelen fizikai állapotomban egyébként sem volt taktikai elképzelésem, de lelkileg is annyira nem volt most rá szükségem, hogy majdnem úgy döntöttem, hogy eldobom, lefürdöm ezt a számot. Végül mégis csak összeszedtem magam rá fejben, és megpróbáltam legalább egy tisztességes eredményt elérni.
A korosztályomban hárman álltunk rajthoz, egy mezőtúri úszóval - akitől néhány másodperc szokott elválasztani a különböző versenyeken - egymás melletti pályán nyomtuk, egy szlovák viszont sajnos a medence túloldalán, így rá nem tudtam odafigyelni, pedig a végeredményt látva fontos lett volna.
Az első százon közepes iramban kezdtem, ekkor még csak figyeltem a konkurenciát, de nem akartam elmenni vele. Az iramot továbbra is csak tartani próbáltam, és hosszú, kitartott tempókkal úsztam. A harmadik százon már eléggé figyeltem, mert a szomszéddal még mindig egy testhosszon belül voltunk, és úgy éreztem, egy kis tartalék még lehet bennem majd a hajrára. Tudtam, hogy ha 350-ig nem nő a különbség köztünk egy testhossznál többre, akkor el fogom kapni őt a hajrában. Szerencsére nemhogy nem lépett el, de két elrontott fordulója után már előtte voltam valamelyest, az utolsó hosszon pedig tényleg rá tudtam kapcsolni még, így ezúttal előtte végeztem, az időm 5:28.68 lett (80,68%). Sajnos azonban nem láthattam, hogy a túloldali spori a végén engem is lehajrázott.
Ezt követően olyan számok következtek, amelyekben már valódi elvárásaim voltak magammal szemben. Először is az 50 méteres hátúszás, amelyben meg nem tudtam volna tippelni, hogy mire leszek képes, hiszen a technikám még nagyon instabil, főleg ilyen rövid távon, nem is beszélve arról, hogy magam is bizonytalan vagyok abban, hogy mit kell még javítanom a stílusomon. Ennek ellenére reméltem, hogy a júniusi budapesti 39.91-en tudok javítani valamennyit.
A futamomban a 8-as pályát nyertem el, ami a legrosszabb nevezési időt jelenti, és mivel tudtam, hogy egész végig arra kell koncentrálnom, hogy egyenesen ússzak és a technikám ne essen szét, előzetesen szóba sem került nálam, hogy különösebben figyeljem a többi pályát.
A rajtnál dobtam egy hátast (nem tudom, valaha meg tudom-e tanulni a hátrajtot, ez talán a legnehezebb elem számomra, amivel a mellúszást leszámítva találkoztam, mióta úszok), és nagy pörgetés helyett inkább hosszú és tőlem telhető erős húzásokkal úsztam. Tudom, hogy 50-en nem ez a dicsőítő stílus, de pörgetni még nem merek, éppen a szétesésem elkerülése miatt. Egészen meglepett, hogy észrevettem, kezdem lehagyni a szomszéd pályát, és egy pillanatra befelé nézve nem is a 7-es volt az egyetlen, aki mögöttem volt. Ez további erőt adott nekem. Mivel olyan uszodákban gyakoroltam a hátat mostanában, amelyek teteje jó irányvezetőként is szolgált, itt is teljesen rendben volt az iránytartásom, a sávom közepén úsztam mindvégig, és a hossz végénél is jókor indítottam a benyúlást, vagyis azt hiszem, amit ki tudtam hozni jelenleg ebből az 50-ből, azt ki is hoztam. Az időm 38.39 lett (75,56%), ami másfél másodperccel jobb, mint a budapesti.
Mivel ezt az eredményt tekintem alapidőnek, nem a budapesti "debütálást", jelenleg még úgy álltam, hogy egyetlen számomban sem úsztam egyéni csúcsot a hétvége során. Fejben azonban nagyon készültem az utolsó versenyszámomra, az 50 méteres gyorsúszásra, amelyben egy 29.51-es idő tartotta magát az idei csongrádi verseny óta. Úgy éreztem, minden esélyem megvan arra, hogy ezt most túllépjem, és igyekeztem mindent átgondolni, amire oda kellett figyelnem ahhoz, hogy ez a gyakorlatban is így legyen.
A rajt jól sikerült, a delfinezésből is jól jöttem fel, igyekeztem sokáig megtartani a levegőt, jól fel is pörgettem a kartempóm, és az erőm is végig kitartott, így a célbaérés után azonnal az eredményjelzőre néztem: 29.52... (81,30%) Egy századmásodperccel maradtam le a legjobb időmtől.
A nap végén még egy második korcsoportos 4*50 méteres gyorsváltóban szerepeltem, amelyben megint úgy éreztem, hogy ha most mérnének...
A váltónk a korcsoportban második helyezést ért el. Az elsők ellen esélyünk sem volt, ők valami elképesztő, 1:44.77-es időt daráltak, de én sem úsztam még két percen belüli váltóban, ami most megtörtént velem: 1:59.60-at jöttünk.
Normális esetben annak ellenére, hogy nem úsztam jó időket, minden adott lett volna, hogy emlékezetes eseményként őrizzem meg magamban ezt a hétvégét.
