Most, hogy a nyíltvízi versenyszezon számomra lezárult, az alapállóképesség megalapozásának beillő Balaton-átúszás megterhelésére támaszkodva elvileg nyugodtan felépíthetném a kívánt formám az augusztus 28-30-i országos bajnokságra.
Elvileg.
Gyakorlatilag viszont ebbe a lehető legrosszabb időzítéssel csapódik bele másfél hét nyaralás a hónap közepén, úgy, hogy a végét követően már csak négy nap lesz hátra a versenyig, ami más esetben már pihenővel szokott telni. Ez a másfél hét - amikor ráadásul egyáltalán nem is lesz lehetőségem edzeni - pedig tudom, hogy éppen elég arra, hogy egy bármilyen formát is teljesen leépítsen. És ez mindennél jobban rombolja a motivációmat a felkészülést illetően, nagyon nehezen állok neki olyan munkának, amiről tudom, nem marad belőle szinte semmi akkorra, amikor majd szükségem lenne rá.
Ettől függetlenül azért már a Balaton-átúszás másnapján, egy strand úszómedencéjében háromszori csobbanással, laza tempóban leúsztam összesen 2.200 méter gyorsot, 100-100 méter pillangót és hátat.
