Ma reggel még mindig fájt a torkom és gyengének is éreztem magam, ez nem sok jót vetített előre a délutánra tervezett úszásommal kapcsolatban. Délutánra azonban kezdtem egészen jól lenni, leszámítva a teljeskörű izomláz-érzetet, amely nálam örökös velejárója mindenféle betegségnek. Mivel nyilvánvalóan lelkileg sem voltam ott teljesen az uszodában, nem terveztem igazán intenzív úszást, a lényeg az volt, hogy vigyázzak magamra és emellett inkább a távokat gyűjtögessem.
Kimentem a napra a nyitott 33-asba, és végül négy adagban - lazító szüneteket közbeiktatva - zavartam le mindazt, amire ma rá tudtam venni magam.
Először 200 méter bemelegítés után kesztyűztem 400 métert közepes iramban, időkontroll mellett(6:10).
Utána 200 méter teázást követően 500 métert mértem magamnak szintén tenyérellenállással, itt valahogy erősebbnek éreztem már a húzásaimat, és az időm is jobb lett (7:17). Ezt a szakaszt 100 méter lazasággal zártam.
Ezt követően újabb 200 tea, majd 400 méter hosszonként váltott pille és laza gyors. A pillangókba majd' belehaltam, nagyon nehezen ment le ez a pár hossz. Azt hiszem, a pillanantnyi erőállapotot magamon a leggyorsabban néhány hossz pillangón tudom lemérni... Kis szuszogás után újra kesztyűbe bújtam és egy 15:28-as 1 km-t hoztam össze.
Végül 200 méter kesztyű nélküli laza gyors és - hogy azért valami kis intenzitást is vigyek a dologba - 400 méter hosszonként váltott kesztyűs tea sprint és laza gyorssal fejeztem be a napot. Ez utóbbi végre igazán jólesett.
A napi össztáv 3.600 méter volt, 200 méter pillangóval.
