Az elmúlt héten egyetlen alkalommal sem jártam uszoda közelében, elsősorban időhiány miatt, viszont tisztában vagyok azzal is, hogy a kedvem is a nullánál kevesebb volt úszni.
Ma már az nagy eredménynek számított, hogy felkeltem hajnalban és lementem, de a bemelegítés meghosszabbítása után kijöttem a vízből és egyszerűen már nem volt kedvem visszamenni. Nem éreztem semmi motivációt, és ilyenkor a kisebbik rossz, ha nem erőltetem tovább és inkább lelépek, ez a tapasztalatom.
A napi táv 1.000 méter volt.
Valószínűleg egy lappangó betegség is közrejátszik, amit már egy hete érzek a torkomban, és ami a kitörés határán libikókázik jelenleg is. Több fronton is jelentkezik a hatása, nem csak a kedvemet illetően: hajnalban nagyon nehéz felkelnem, szokatlanul nagyokat alszom az utóbbi napokban, többször az évekkel ezelőtt normálisnak számító 8 órát is végigdurmolom és este fáradtabb vagyok a szokásosnál.
Ezzel az érzéssel nagyon nehéz szembemennie bármilyen motivációval, és nem is erőltetem túlságosan a dolgokat. A probléma csak az, hogy 23-án rendezik Nagyatádon a 10 km-es Cetrend versenyt, ahol valószínűleg el fogok maradni a várakozásaimtól. Eredetileg 2 óra 40 perc alatt szerettem volna teljesíteni a távot, ami 16 km/perces átlagot kíván, és ezt alapesetben teljesen reális elvárásnak érzem magammal szemben, most viszont így edzetlenül és nem éppen ideális állapotban kiszámíthatatlan, hogy mire leszek képes, de végső esetben kiegyeznék 2 óra 50 percen belüli idővel is.
Nyilván a cél minden körülmények között marad a 160 perc.
Ilyen távra nem elég egy taktika, kell egy "B" terv is, és a kettő közül az első 500-1.000 méter után eldől majd, hogy melyiket célszerű választanom. Az egyik az előzetes "tartalékképzés", azaz megpróbálnék az első 3-4 km-ben annyi előnyt gyűjteni a 16 perc/km átlaghoz képest, amennyit csak lehet, és ebből gazdálkodni az utolsó km-eken, amelyek már bőven ki fognak csúszni a 16 percből. A másik, ha úgy érzem az elején, hogy nem vagyok elég erős ahhoz, hogy 15:30 körüli első ezreket nyomjak, akkor azonnal ráállok a 16-okra és következetesen ennyit hozok csak, amivel az elején erőt spórolok, a végén pedig minden erőmet mozgósítva, mindenáron megpróbálom tartani ezt az átlagot.
500 méterenként részidőzök majd, mert nélkülözhetetlen lesz tudnom, hogy hol is tartok éppen az idővel. Bízom benne, hogy az utóbbi hetek példátlan semmittevése nyomán a tüdőm még nem épült le annyira, hogy megterhelő legyen az első egy-két kilométer, amelyen szerintem 90%, hogy eldől, van-e keresnivalóm a 160 percet illetően.
