... el kellene jutnom a Balaton-átúszásra, ez kezdett el foglalkoztatni mostanában nagyon...

Az utóbbi tizenöt évben, 1998 óta mindössze egyetlen alkalommal nem voltam jelen, 2011-ben, akkor is szerencsétlen időpontütközés miatt (későbbi időpontban, némileg váratlanul tartották meg, én pedig éppen külföldön voltam). Viszont e kihagyás és a 2005-ös és 2010-es BÁ elmaradása mellett is több teljesítésem van, mint ahány éve először indultam, és ezt jó lenne tartani. Tulajdonképpen ez motivál, talán kizárólagosan, mert készülni sem időm, sem kedvem, sem pedig lehetőségem nem lesz a hátralévő időben. Az egyetlen hajtóerő a teljesítés lesz, ami éppen elég nagy, sőt, a megoldhatatlanság határát súroló próbaként lebeg előttem. Nyilván sokat tehetek azért, hogy fizikailag legalább közepesen rendben legyek az átúszásra, de a döntő szót a BÁ előtti napokban adja meg a szervezetem, előre meg nem tippelhető módon. Ha rendben leszek, kérdéses lesz még akkor is a lejutásom, és amellett, hogy piszkosul kell vigyáznom a lábam épségére, az sem lesz túl egészséges dolog, hogy valamennyit térdrögzítő nélkül is kell mászkálniom a rajt- és a célterületen. Ez a gondolat egyelőre eléggé feszélyez, mert régen voltam utoljára hasonló helyzetben, nem emlékszem, mi mennyi idő a gyógyulásban, de ha emlékeznék is, majdnem kétszer olyan idős vagyok, mint anno...