Ma egy családi strandolás egy kis kitérőjeként elmerültem az úszómedencében is, mert iszonyatos vízhiányom volt az utóbbi hetek - de főleg az e hét - rendkívül ritka és erőtlen edzései miatt.
Az az uszoda volt, amelyben több, mint tizenöt éve úsztam le az első hosszomat gyorsban, amelyre éveken keresztül jártam, amely a házunktól tíz percre van gyalog, és amelyet nem láttam már több, mint tíz éve. Mindenképpen megérintő látogatás volt.
A medence 33 méteres.
Megpróbáltam odatenni magam, két 400 és több 200 méteres iramúszás, néhány hossz hátúszás és egy pillangó hossz fért bele az időmbe. Összesen 2.000 métert úsztam, nagyon jólesett, de annyira el is fárasztott a teljesen szétesett kondim miatt, hogy később, otthon le kellett feküdnöm fél órára pihenni, mire valamennyire magamhoz tértem.
Dátum szerint már túl kellene lennem a Balaton-átúszáson, és éppen a szenior országos bajnokságra kellene készülnöm, ám az élet - pontosabban az időjárás - úgy hozta, hogy az e heti lehűlés lehetetlenné tette az eredeti időpont tartását. Egyelőre úgy néz ki az előrejelzések szerint, hogy a jövő hét szombat, augusztus másodika alkalmas lehet az esemény megrendezésére.
Mivel e nap délutánján a Balaton-átúszásnál is fontosabb programom van, a négyszeres átúszás terve számomra tárgytalanná vált.
Eldöntöttem, hogy idén egyetlen egyszer úszom át a Balatont, és hetekkel ezelőtt már azt is, hogy régi álmomat váltom valóra azzal, hogy az előző éjszaka a révfülöpi focipályán a szabad ég alatt fogok éjszakázni, amelynél nincs a Földön alkalmasabb hely ráhangolódni a másnap reggelre.
