Csak nem hagyta nyugton a fantáziám az az állapot, amelyben vagyok.

Kitaláltam, hogy mégis csak van egy mód arra, hogy a teljes gyógyulásomig úszhassak úgy, hogy a hallójáratba biztosan ne kerüljön víz.

Az eszembe sem jut, hogy akár füldugóval is, de a víznyomással dacoljak, viszont a felszíni, "lakossági típusú" mellúszáshoz a cseppmentesség is elegendő. Ezt pedig a vatta és a füldugó megfelelően biztosítja.

Úgyhogy ma lementem és az egyetlen olyan úszásnemben toltam 1.200 métert, amelyben nemcsak hogy kifejezetten nem szeretek, de több oknál fogva nem is tudok szabályosan úszni. Az utolsó 300 métert tenyérellenállással úsztam, amely a sérült térdemről súlyt tett át a karomra és a mellemre, amelyeket jól megdolgoztatott.

A tüdőmről már érzem, hogy egy hét alatt elég rendesen összeesett, de az izmok még úgy-ahogy tartják magukat. A mellem, az alkarom és a tricepszem elég rendesen karban tudnám tartani mellúszásban, célom, hogy legalább ennyi maradjon meg a formámból addigra, amíg végre újra kötetlenül úszni tudok majd.

A legközelebbi alkalommal megpróbálok valami komolyabb távot összeúszni így, legalább 2 km-t... És persze végig kesztyűben.

Ami megállíthat, az a térdem, ami a mai úszás után ettől a komolytalan terheléstől is már eléggé kopogott.