Egy rövid átmeneti időszakban vagyok, amely alatt külső segítséggel is átgondolom azt, hogy mit tartok meg és mit alakítok át az eddigi elképzeléseimből a rövidtávú edzéseket illetően.
Ma kihagytam mindenféle gyorsító gyakorlatot, és elsősorban a hátúszás volt a téma.
500 méter gyors bemelegítéssel kezdtem, majd a hátúszást gyakoroltam, 1100 méter hosszonként váltott gyors és hát következett. Még mindig feszített figyelem szükséges ahhoz, hogy ne essen szét a hátúszásom, rengeteg mindenre kell odafigyelnem: szabadítás a comb mellett nyújtott karral, vízfogás a kézfej külső élével, lendítés közben a váll kifordul és a kar után nyúlik, ne legyen széles a húzás és a tolás, a fej megfelelő mélységben legyen, a mellkas érintse a vízfelszínt, - és ami nagyon fontos: ne toljam magam túl erősen lábbal, hanem elsősorban a húzástól várjam az előrehaladást. Megfigyeltem magamon, hogy ha fáradok, hajlamos vagyok lábbal erősebben dolgozni kompenzálandó a kar csökkenő húzóerejét, és ezt el kell kerülnöm. Inkább a kartempót kell lazábbra venni, ha fáradok, hogy a láb ne kezdjen el automatikusan túlpörögni.
A gyors fáradás azt gondolom, elsősorban a még nagymértékű erőpazarlás miatt következik be. Ez paralel lehet a gyorsúszásnál tapasztaltakkal: amikor tavaly tavasszal először éreztem azt, hogy a kartempó jelentős része szinte teljesen lazán is kivitelezhető, azaz bizonyos fázisokban pihentethetők a karizmok, az erre való eleinte ösztönös, majd tudatos átállás óriási előrelépést jelentett, és rövid idő alatt durván be is szakadtak az addigi rekordjaim különböző távokon. Ugyanezt várom a hátúszásnál is, erre is próbálok odafigyelni.
A nap végén még 400 méter levezető gyorsúszás volt, és be is fejeztem az edzést.
A mai össztáv mindössze 2 000 méter volt.
Ma kihagytam mindenféle gyorsító gyakorlatot, és elsősorban a hátúszás volt a téma.
500 méter gyors bemelegítéssel kezdtem, majd a hátúszást gyakoroltam, 1100 méter hosszonként váltott gyors és hát következett. Még mindig feszített figyelem szükséges ahhoz, hogy ne essen szét a hátúszásom, rengeteg mindenre kell odafigyelnem: szabadítás a comb mellett nyújtott karral, vízfogás a kézfej külső élével, lendítés közben a váll kifordul és a kar után nyúlik, ne legyen széles a húzás és a tolás, a fej megfelelő mélységben legyen, a mellkas érintse a vízfelszínt, - és ami nagyon fontos: ne toljam magam túl erősen lábbal, hanem elsősorban a húzástól várjam az előrehaladást. Megfigyeltem magamon, hogy ha fáradok, hajlamos vagyok lábbal erősebben dolgozni kompenzálandó a kar csökkenő húzóerejét, és ezt el kell kerülnöm. Inkább a kartempót kell lazábbra venni, ha fáradok, hogy a láb ne kezdjen el automatikusan túlpörögni.
A gyors fáradás azt gondolom, elsősorban a még nagymértékű erőpazarlás miatt következik be. Ez paralel lehet a gyorsúszásnál tapasztaltakkal: amikor tavaly tavasszal először éreztem azt, hogy a kartempó jelentős része szinte teljesen lazán is kivitelezhető, azaz bizonyos fázisokban pihentethetők a karizmok, az erre való eleinte ösztönös, majd tudatos átállás óriási előrelépést jelentett, és rövid idő alatt durván be is szakadtak az addigi rekordjaim különböző távokon. Ugyanezt várom a hátúszásnál is, erre is próbálok odafigyelni.
A nap végén még 400 méter levezető gyorsúszás volt, és be is fejeztem az edzést.
A mai össztáv mindössze 2 000 méter volt.
