Ma este idén utoljára tettem oda magam az uszodában, és azt hiszem, sikerült is kerekké tenni az évet az úszás szempontjából.
Még 23-án történt, hogy Balaton-átúszás távon mértem időt, amit még nyáron, közvetlenül az átúszás előtt követtem el utoljára. Nem nyomtam teljes gázt, de azért viszonylag erős utazótempóval 1:22:59-en állapodtam meg.
Ma 500 méter bemelegítés után újra elővettem az órát, de most már nagyon ki akartam hajtani magam, és ha csak lehet, szerettem volna megoldani az 1 óra 20 perces feladatot. Úgy gondoltam, talán képes lehetek rá, hiszen már négy nappal korábban is meglepően jól éreztem magam fizikailag, jól ment az úszás.
15:31-es első ezerrel kezdtem, ami még éppen hogy elfogadható iram, hogy egy jó hajrával meglegyen a kívánt idő. Azonban 15:40 körüli másodikkal folytattam, ennél már egy picivel jobban kellett tolnom. A harmadik közben éreztem elég erőt magamban, hogy fokozzam az iramot, és 15:20-as km sikeredett, úgyhogy partiban maradtam az esélyt illetően. Jól ment a negyedik is, sőt, még néhány másodperc tartalékot is termeltem, majd a fogyóban lévő energiát próbáltam akarattal ellensúlyozni az utolsó 1200-on, ami sikerült is, 1:19:52-nél csaptam a falra. Az 5 km-es részidőm 1:16:54 volt.
Még 23-án történt, hogy Balaton-átúszás távon mértem időt, amit még nyáron, közvetlenül az átúszás előtt követtem el utoljára. Nem nyomtam teljes gázt, de azért viszonylag erős utazótempóval 1:22:59-en állapodtam meg.
Ma 500 méter bemelegítés után újra elővettem az órát, de most már nagyon ki akartam hajtani magam, és ha csak lehet, szerettem volna megoldani az 1 óra 20 perces feladatot. Úgy gondoltam, talán képes lehetek rá, hiszen már négy nappal korábban is meglepően jól éreztem magam fizikailag, jól ment az úszás.
15:31-es első ezerrel kezdtem, ami még éppen hogy elfogadható iram, hogy egy jó hajrával meglegyen a kívánt idő. Azonban 15:40 körüli másodikkal folytattam, ennél már egy picivel jobban kellett tolnom. A harmadik közben éreztem elég erőt magamban, hogy fokozzam az iramot, és 15:20-as km sikeredett, úgyhogy partiban maradtam az esélyt illetően. Jól ment a negyedik is, sőt, még néhány másodperc tartalékot is termeltem, majd a fogyóban lévő energiát próbáltam akarattal ellensúlyozni az utolsó 1200-on, ami sikerült is, 1:19:52-nél csaptam a falra. Az 5 km-es részidőm 1:16:54 volt.
5 200 méteres időmérés, részidők:
1 km 15:31 (15:31)
2 km 31:11 (15:40)
3 km 46:31 (15:20)
4 km 1:01:50 (15:19)
5 km 1:16:54 (15:04)
5,2 km 1:19:52
Ezt követően még több, mint 2 km lett volna betervezve, de annyira elfáradtam, hogy csak 1300 lett belőle. Ebben volt néhány hossz sprint és hátúszás is, illetve bukóforduló gyakorlás. Nagyon elfáradtam húsból, de tüdőből szerencsére alig. Aztán a végén még ki akartam próbálni magam 200-on, ami jó volt arra, hogy lássam, mennyire csináltam ki magam előzőleg, és 2:43-at úsztam, ami 11 mp-el gyengébb, mint a legjobb időm. Ez elég nagy különbség, ami azt mutatta, hogy valóban kész voltam a nap végére.
Néhány napja reménytelennek látszott egy célom elérése, amely még az idei évhez kötődik, nevezetesen, hogy összehozzam a leúszott össztávot illetően az 500 km-t. Az utóbbi két alkalom előtt ehhez még 20,8 km kellett volna, ami az én szintemen nagyon sok, ezért már majdnem lemondtam róla (hiszen természetesen nem az úszás a legfontosabb az életemben), de aztán mégis úgy döntöttem, erre majd ráérek akkor, ha már végképp lehetetlennek tűnik, vagy csak túl nagy időbeli áldozatot követel, amelyet én már nem akarok megadni érte.
Ma viszont már egészen közel érkeztem a bűvös 500-hoz, már csak 5.9 km-re vagyok tőle, ami talán csak egy lépés, és jó eséllyel lenne is rá lehetőségem a napokban, hogy még egyszer lemenjek úszni.
Ám az uszodából eljövet mégis úgy döntöttem, hogy itt megállok és nem teszem meg azt az utolsó lépést. Tökéletes érzés, hogy sikerült visszahoznom a reményt egy ilyen elérhetetlennek tűnő dolgot illetően, és azt hiszem, ennyi is elég, miért is kellene több? Nincs feltétlenül szükség rá, hogy a gömbnél is kerekebb legyen.
Elég, ha tudom legbelül, - és a mai úszás után már tudom.
Néhány napja reménytelennek látszott egy célom elérése, amely még az idei évhez kötődik, nevezetesen, hogy összehozzam a leúszott össztávot illetően az 500 km-t. Az utóbbi két alkalom előtt ehhez még 20,8 km kellett volna, ami az én szintemen nagyon sok, ezért már majdnem lemondtam róla (hiszen természetesen nem az úszás a legfontosabb az életemben), de aztán mégis úgy döntöttem, erre majd ráérek akkor, ha már végképp lehetetlennek tűnik, vagy csak túl nagy időbeli áldozatot követel, amelyet én már nem akarok megadni érte.
Ma viszont már egészen közel érkeztem a bűvös 500-hoz, már csak 5.9 km-re vagyok tőle, ami talán csak egy lépés, és jó eséllyel lenne is rá lehetőségem a napokban, hogy még egyszer lemenjek úszni.
Ám az uszodából eljövet mégis úgy döntöttem, hogy itt megállok és nem teszem meg azt az utolsó lépést. Tökéletes érzés, hogy sikerült visszahoznom a reményt egy ilyen elérhetetlennek tűnő dolgot illetően, és azt hiszem, ennyi is elég, miért is kellene több? Nincs feltétlenül szükség rá, hogy a gömbnél is kerekebb legyen.
Elég, ha tudom legbelül, - és a mai úszás után már tudom.
