Úszás 2008-

A pünkösdfürdői strandon egy óbudai szervezésű sportnapba a Római SE is beszállt, melynek keretében egy viszonylag kötetlen úszóversenyt hoztak össze a pokoli hőségben vízközelbe menekült, nagy számú, többnyire kocaúszó kategóriájú érdeklődő számára. Egyetlen hossz - 50 m - volt a tét tetszőleges úszásnemben, díjazás nélkül, kézi időméréssel. Természetesen én is indultam, a kihívás számomra jelképes, ám lelkileg igen fontos volt: mindenképpen a 30 másodperces határon belül úszni. Ennek az időlimitnek története volt: az első hivatalos szenior versenyemen, öt éve Nyíregyházán még nem tudtam ezt leküzdeni, ám a következő alkalommal már igen, és azóta soha nem úsztam 50 gyorson fél percnél többet, sem amatőr, sem hivatalos versenyen, időmérés típustól és medencemérettől is függetlenül. Őszintén szólva, semmilyen megfontolás alapján nem lehetett reményem arra, hogy ez most is sikerülni fog, hiszen rajtkő és úszószemüveg hiányában, a pályámon még egy indulónak helyet szorítva kellett valamit csinálnom. A rajtnál valahogy elugrottam a medence széléről, szerencsére megcsúszás nélkül. Adagoltam az erőt bőségesen, de tájékozódni nagyon korlátozottan lehetett, hiszen a víz felett óriási fröcskölés zajlott, a víz alatt pedig minden tiszta homály volt. Igyekeztem tartani a technikát, és amikor úgy éreztem, hogy a vége felé közeledünk, a maradék erőmet is bedobtam. A fal viszont csak nem akart közeledni, sokkal hosszabb érzete volt a medencének, így el is égett a karom az utolsó méterekre, érezhetően elgyengültem, míg célba értem. A futamot érezhető előnnyel nyertem, de ez nem érdekelt, csak az idő. 31:04! Nem éppen szép szavak jutottak az eszembe, összességében annyi értelemmel, hogy ez elég borzalmas! Ha belegondolok, nem tudom annyira menteni a körülményekkel magam, hogy 30:50-nél jobb időt hozzak ki ebből az úszásból akkor, ha rajtkőről indultam volna. Nehéz megbirkózni a gondolattal, de most már ez van... Csodák nincsenek, munka nélkül nem lehet, úgyhogy már csak ennyit érek a vízben.