Ma este ismét nekiindultam egy úszásnak, eléggé stabilizálódott a fejemben az a három kilométer, amit tegnapelőtt is elkövettem, és szeretném a továbbiakban is ezt folytatni, amikor legalábbis lesz rá megfelelő lehetőségem.
Az uszodába érve kicsit megijedtem, nagy csend volt, így este 8 révén meg is kérdeztem a recepción, hogy most zár-e az uszoda, vagy 9-kor. Szerencsére ez utóbbi volt a helyzet. Az úszómester - aki dolga nem lévén szintén ott volt - megkérdezte, hogy nem fogok-e félni egyedül. Mondom neki, tökmindegy, ki van még a medencében vagy ki nincs, ez nem tart vissza, edzeni jöttem.
El is kezdtem gyorsan az úszást, figyelve, hogy tartsam a 16-17-es tempószámot (25-ös medence), és a hosszú kartempó során egyenletesen osszam el az erőt. Ezúttal nem a múltkori nyugodt kezdést választottam, hanem egy viszonylag élénk iramot diktáltam magamnak már az elejétől fogva.
Az első kilométer után a részidővel elégedett volnam, de kétségeim voltak azzal kapcsolatban, hogy bírni fogom végig így, lassulás nélkül. Minimum célként azt tűztem ki, hogy a 16 perces ezrekből ne csússzak ki.
A második kilométer elején magasra nyújtott kézzel reklamált a rekeszizmom, ekkor megpróbáltam olyan nyugodtan venni a levegőt, ahogy csak tudtam, a kisiklások elrugaszkodását erősítettem, hogy addig is pihenjen a hasam, a húzásokat megnyújtottam, amennyire lehetett, és el is tereltem a gondolataimat. Néhány száz méter után el is múlt a java, ismét fokozhattam az erőbedobást, és ezerötszáznál nagyot csodálkoztam, hogy a részidőm nem is romlott az első 500-akhoz képest.
Kétezer előtt kicsit kezdtem már fáradni, és észrevettem, hogy felkúszott a tempószámom is 19-re. Ezért azonnal változtattam a víz feletti karmunkán, elkezdtem jobban dönteni a testem a tempók alatt, kissé ráfeküdtem a vízfogásokra, ismét nyújtottabban osztottam el az erőt a húzások alatt, emellett pedig megpróbáltam odafigyelni a zenére, kicsit beleélni magam, ezzel kompenzálva a terhelés-érzetet.
Így a harmadik kilométerem is kiegyensúlyozott maradt, és bár az utolsó három hosszon hajráztam, nem az ez alatt nyert néhány másodpercen múlott, hogy végül is mindhárom ezrem 6 másodpercen belül sikerült egymáshoz képest. Ez, és hogy elég sokat kiadtam magamból, azt jelzi, hogy a jelenlegi fizikai állapotomhoz képest ez közel tökéletes úszás volt.
Nyilván ez a 47:18 sehol sincs a két éve ugyanezen a távon elért 43:37-es egyéni csúcsomtól, de ez most nem is lehet léc számomra. Még mindig tíz kiló felesleggel és szinte nulla állóképességgel kezdetnek ez nem is olyan rossz, azt gondolom. A következő alkalommal a cél az lesz, hogy ezen az időn tovább javítsak, akár csak néhány másodpercet is.
Lényeg, hogy ezen is túl vagyok most, mindig a kezdet a legnehezebb, és talán a következő hármas során már olyan tempót is választhatok majd, amibe mondjuk tegnapelőtt még belerokkantam volna.
