Folytatva a tegnap megkezdett munkát, ma reggel ismét csobbantam, és nyugodt úszással, egy hosszabb szünettel 2.000 métert úsztam, ebből ezerötszázat tenyérellenállással. Mivel a tegnapi terhelést éreztem még a karjaimban, ez most sokkal fárasztóbb volt és nem is esett olyan jól, de lényeg, hogy ma is úsztam valamennyit.
Muszáj is, mert ez a hét már az idei első nyíltvízi úszóversenyé, amelybe egyelőre bele sem merek gondolni, de nem is nagyon érdemes, mert képtelen lennék jobban kijönni belőle, mint ahogy belementem... Semmi bíztatót nem tudok mondani magamnak, így még magamban is kerülöm a témát.
