Ma egy sima laza edzést tartottam: 5*500 méter váltakozó iramú, de főként nyugodt tenyérellenállásos szériát úszkáltam le, az etapok közötti 1-2 perces szünettel. Ezzel zártam a laza mozgásos fázist, és terveztem elgondolkodni a következő hónapokról, tekintettel a nyíltvízi úszások közelgő időpontjaira.
A napi össztáv 2.500 méter volt.
A következő nap viszont kicsit változott a helyzet.
Június 11-én kora reggel egy teljesen belátható, egyenes és ezerszer végigjárt szakaszon bringával nekihajtottam egy villanyoszlopnak. Az ütközéskori sebességem 20-22 km/h-ra saccolom a helyszínből és a normális ritmusomból fakadóan. Féknyom nem volt. Az ütközés a bal oldalamat érte, a következményei a mozgásomat még nem zavaró zúzódások a két combomon, a bal vállamon, a nyakam bal oldalán, illetve a bal fülemen, amelyet még egy, az oszlopra feltekert acéldrót is felszántott (ez az egy vérző sebem volt). Problémát az jelentett, hogy bár a fejem az oszlopot szemből elkerülte, de oldalról olyan erővel csapódott neki, hogy a fülkagylóm ütéstompítása mellett is komoly agyrázkódásom volt. Az eszméletemet nem veszítettem el, sőt, ezután két és fél kilométernyit toltam hazáig a bringát, otthon lefürödtem, átöltöztem, de látván a zavarodottságomat mentőt hívtak hozzám. Az első megmaradt emlékem az volt, amikor beszálltam a mentőbe. Ezt követően is maradtak még ki dolgok egy jó darabig, amelyek később sem tértek vissza, illetve örök homály fedi számomra mindazt is, ami a balesetkor illetve az azt megelőző egy-két órában történt. Utólag bejártam a lehetséges helyszínt és a kilométeróra-állásom segítségével végül megtaláltam a keréknyomomat egy oszlopon, ez alapján következtettem arra, mi hogyan történt velem. Ám az ütközést kiváltó okot máig nem sikerült valószínűsítenem.
A traumatológián CT és röntgenfelvétel készült, amely alapján beavatkozásra nem láttak okot, a kétnapos befekvéses megfigyelést azonban elutasítottam és saját felelősségre távoztam. A következő napokban egyhetes otthoni nyugodt pihenés volt az üzemorvosi utasítás, amelyet nagyrészt be is tartottam, azonban előttem áll még egy neurológiai elemzés a hozzá kapcsolódó koponya MR és EEG vizsgálat alapján, mely - ahogy megtudtam - elsősorban a baleset egyik lehetséges okát, egy esetleges kezdődő epilepsziát hivatott kideríteni.
Ettől nyilvánvalóan jóval több függ, mint hogy mi lesz az úszással, és egyáltalán a sporttal az életemben. Jelenleg elvileg autót sem vezethetek, amit én megpróbáltam átmenetileg "gyakorlatiasítani" a csak mindenképpen szükséges utakra vonatkozóan.
Természetesen zsigerből tudva, hogy a következő hétvégék tele vannak nyíltvízi versenyekkel, bár a reflexeim azt mondatnák, hogy komoly aggódnivalóm van emiatt, ami engem most mégis igazán foglalkoztat, az az, hogy őszintén reménykedem benne, hogy a hátralévő vizsgálatokat követően is egy ki nem deríthető tényező - például egy figyelmetlenség - marad meg a baleset legvalószínűbb okaként.
Július első hetében ez is kiderül.
