A Szigeti Sportvarázs rendezvénysorozat szenior úszóversenyére be sem neveztem előre, mert eleve nem is akartam rá készülni, és ha elkötelezem magam napokkal korábban, az nyomasztott volna, mivel mostanában semmilyen kitűzött céllal nem akarok foglalkozni az úszás tekintetében. Ha tartós és erős motivációm lesz, akkor majd igen, ha pedig a maradék is elfogy, akkor meg tárgytalan lesz az egész sportág nekem, - amíg ez eldől, addig viszont szabad akarok lenni, mint egy kerecsensólyom.
Egyelőre viszont úgy terveztem, hogy ezen a versenyen részt veszek, de még ha valami csoda folytán jó időket is úsznék, ez akkor sem jelent semmit a továbbiakra nézve - hiszen csak 50-es számok lesznek, amelyeken "emlékezetből" is lehet korrekt időket úszni.
A tavalyitól eltérően - amikor nagyon hűvös és esős időben zajlottak a történések - ezúttal igazi strandidő volt, tulajdonképpen szénné égtem a parton, amíg vártam, hogy sorra kerüljek. Pillén, háton és gyorsban indultam.
A versenyt végül ki nem deríthető eredetű csúszás miatt a kiírthoz képest másfél óra késéssel indították. A nevezések meglepően feldúsultak, 50 férfi gyorson például 11 futamot írtak ki. Nyilvánvaló volt, hogy a teljesen vegyes mezőnyben a "krémből" is többen képviseltették magukat, így a rajtlistákat elnézve - majd végül az eredménylistákat is - dobogóra kerülni minden számban kizárólag jelentős egyéni csúccsal és némi szerencsével lehetett esélyem.
Először 50 méteres pillangóúszásban szólítottak rajthoz. Imádom a Széchy medence rajtköveit, ez a gumiborítású döntött "kő" az atlétikai rajtnak is igen kedvező, a megcsúszás kockázata nélkül igen jól el lehet róla indulni. Csak egy pillanatra gondoltam arra, hogy milyen ciki lehet az edzetlenségem miatt kiszenvednem az utolsó 10-15 méteren, de gyorsan elhessegettem ezt a gondolatot, nehogy önbeteljesítő jóslat legyen belőle. Ha megtörténik, hát megtörténik - de hátha mégsem, 50-en sosem lehet tudni.
Feszülten figyeltem a rajtjelre, hogy amennyire lehet, csökkentsem a reakcióidőm, és jól is sikerült a csobbanás. A delfinmozdulatokat ezúttal igyekeztem kis amplitúdóval és gyorsan kivezetni, majd a felszínen laposan úszni kettes levegővel, és sűrűn kapkodni a mancsokat. Viszonylag haladósnak is éreztem a tempóm az utolsó 15 méterig, onnan viszont elkezdtem kipukkadni, de mivel ez sokkal lassabban járt át, ezért még tartani tudtam a stílust és a húzóerő javát is a célig. Bíztam benne, hogy nem lesz egy katasztrófális idő, de az nagyon meglepett, hogy 33.67-et mondott az időmérőm (ez 80.52 teljesítmény százalék), ami az idei békéscsabai egyéni csúcsomnál mindössze 2 századdal gyengébb. Ez azt jelenti, hogy még a mérési hibahatárt is beleszámolva ez majdnem biztosan 34-en belüli idő volt, ami kifejezetten elégedetté tett.
Ezt követően nem sokkal az 50 méteres hátúszás volt soron, amelyért most nem annyira voltam oda... Nyilván az égbolt kevésbé jó vonalvezető, mint mondjuk egy sátortető, és bár a rajtom a csattanós hátasomtól eltekintve jó volt és a kidelfinezés is segített, sok energiám elment arra, hogy egyenesen ússzak. Így nem is csodálkoztam rajta, hogy az időm egy gyenge 38.81 volt, nem is várhattam jobbat (75.30%).
A jó idő és a jó kedvem tette talán, de voltak várakozásaim viszont az 50 méteres gyorsúszás előtt. Persze ennél a számnál lehet a legkevésbé előre tervezni bármit is, mert csodák és nem várt csalódások itt érnek a legtöbbször, de nagyon szerettem volna egy elfogadható időt produkálni.
Érdekes volt a futamom, mind a 8-an kerek 30 másodperces idővel neveztünk, és mivel várható volt, hogy többen ez alatt fognak célba ütni, nem lehetett tudni, hol végzek majd a futamban, de szerettem volna nem nagyon lemaradni az elsőktől. A rajtra ezúttal is nagyon odafigyeltem és jól is reagáltam le, majd végül is ütöttem rendesen a vizet az első tempóknál, de olyan érzésem volt, mintha önkéntelenül tartalékoltam volna egy kicsit. Az egyes pályán nyomultam, közvetlen mellettem a nem éppen sprintképességeiről, annál inkább középtávú időiről és hosszútávú teljesítményeiről híres Orosz Gyuri, akivel lekövettük egymást majdnem féltávig, onnantól viszont mintha valami plusz hajtóművet kaptam volna, ilyet még sosem éreztem 50 gyorson: egyszerűen egyre erősebbeket tudtam húzni úgy, hogy a kezem is pörgött rendesen, és a célig ez csak fokozódott. Kicsit meg is ilyedtem, hogy eljátszottam egy potenciálisan jó időt a visszafogottságommal az elején, de teljesen ledöbbentem, amit a kézi időmérő mondott: 28.61 (84.31%)! Nyilvánvalóan a kézi időmérés szokott 2-3 tizeddel tévedni, de egyrészt a 28-al kezdődő időt egy barátom kézi mérése is megerősítette, másrészt ez mégis csak 88 századdal jobb idő, mint amit márciusban Békéscsabán úsztam. A lelátóról megerősítést nyert, hogy amíg közel féltávig együtt voltam a mezőnnyel, onnan majdnem egy testhossznyi előnyt szereztem mindenkivel szemben a végéig.
Hihetetlen, hogy az utóbbi két évben vért izzadtam századmásodperces javulásokért, és oly' sokáig bénáztam azért, hogy nagy nehezen, egy századdal végre 29.50-en belülre kerüljek, most pedig a semmiből vettem elő ezt a soha nem várt időt... Plusz meglepetés volt, hogy a tíz indulóból az előzetesen várt ötödik helyemből ezzel az idővel a harmadikra ugrottam előre, így begyűjtöttem egy egyéni érmet is.
A nap végére a klubunk még egy 4*50 méteres mix gyorsváltót is indított, amelyben három komoly képzettségű csapattársammal 2:03-as időt jöttünk, amelynél jobbat férfiváltóban is viszonylag ritkán úsztam idáig. Korosztályonként ezt nem értékelték, de összességében harmadik helyezést értünk el.
Ez a versenynap váratlanul nagy élmény volt számomra, mert amellett, hogy több kedves csapattársammal, ismerősömmel és barátommal is újra találkozhattam, egy viszonylag gyenge mellett egy egyéni csúcsközeli időt is úsztam, majd egy biztosan jelentős csúcsdöntést is spájzoltam. Külön öröm volt számomra, hogy a barátaim közül négyen is egyéni csúcsokat értek el.
Nem a szó lebecsülést sugalló értelmében mondom, de az ötven méterek számomra a játék kategóriába tartoznak, mivel most is bebizonyosodott, hogy akár mindenféle felkészülés nélkül és jelentős súlyfelesleggel is képes lehetek jól is teljesíteni ezeken. Az én kapcsolatom az úszással azonban soha nem a sprintversenyekről szólt, így most sem, a sprintszámoknak semmilyen "vízben tartó erejük" nincs rám nézve. Így ezen a 28.61-en semmi nem múlik tehát a továbbiakat illetően, ez semennyit nem jelent a tekintetben, hogy fogok-e úszni versenyszerűen még a jövőben.
