Egy nap pihenő után már nem bírtam ki víz nélkül és letoltam az arcomat a folyadékhoz.
A helyzet a következő: kiderült, hogy soha nem látott irgalmatlan mélységbe süllyedtem a teljesítményem alapján, és ebből nem lesz egyszerű kikecmeregni, innen nem egy kéthetes hajtás visz fel újra a jó idők közelébe. A békéscsabai verseny három hét múlva lesz, azaz az edzésekre fordítható bő két hét semmiképpen nem lesz elég ahhoz, hogy újból ambíciózus céljaim lehessenek a standard medencés számokat illetően. Éppen ezért már a következő esemény, az április 17-i Cetrend 10 km-es versenyre való alapozó felkészülést kezdem meg elsősorban érdemleges napi össztávokkal, de még a békéscsabai versenyre is hasznos gyakorlatokkal.
A nyíregyházi sokk után ma először egy kicsit más volt vízreszállni, mint máskor. Már a csobbanás előtt éreztem, hogy ez most egy kicsit más, de hogy mennyire, azzal még korai érdemben foglalkozni.
2.000 méter iramúszással kezdtem, a második felét tenyérellenállással. Nehezen melegedtem bele, de idővel egyre jobb iramot tudtam magamnak diktálni, ezért nagyon jólesett. Ezután 100 méter folyamatos hátúszás, ugyanez csak lábtempóval, és 35 méter 2-8-2-es oxigénpiramis. Mivel ezt szédelgés nélkül úgy is túléltem, hogy a 8-as utáni hosszokat egyre jobban megnyomtam, vállalkoztam rá, hogy 300 métert ússzak folyamatosan úgy, hogy az egyik hossz laza kettes levegővel, a másik pedig szintén lazán, de levegővétel nélkül működjön. Itt már majdnem kiköptem a tüdőmet, de csak kibírtam a dolgot. Ezt követően sem hagytam abba a tüdőm gyötrését, és üssük addig a vasat, amíg meleg mottóval egy újabb 350 méternyi 2-8-2-as partit játszottam. Ezúttal már sokkal elviselhetőbb volt a 8-as levegős 100 méter, mint az elsőnél.
A napi össztáv 3.200 méter volt, 200 méter hátúszással.
A semmiből érkezve ez kezdetnek jó.
