A közelgő versenyre való tekintettel még egy szombati edzést is bevállaltam, bár bevallom, ez inkább csak pótcselekvés, mint valódi önkéntes fizikai megregulázás volt.
Kezdésnek 200 méter bemelegítés, majd 2 * 100 méter hosszonként váltott gyors és hát sprint történt, már amennyire lehet ezt sprintnek nevezni.
Ezután 200 méternyit lazáskodtam, majd kesztyű fel, és nyomtam 400 méter iramot vele, a végén pedig 100 méter levezetést úsztam.
A napi össztáv 1.100 méter volt, 100 méter hátúszással.
Mindent lehet erre mondani, csak azt nem, hogy összeszartam volna magam az erőlködéstől. A motivációkat és a hangulatot illetően még mindig nem vagyok a topon - vagy fordítsuk meg: még mindig nem indultam fel igazán a gödör aljából -, úgyhogy fogalmam sincs, mi lesz egy hét múlva. Már 200 méteren is valószínű, hogy ki fog jönni a felkészülés minősíthetetlen intenzitása, a 800-ba pedig nem is akarok belegondolni. Visszalépni viszont nem fogok, egy nagy pofon néha a legjobb dolog, ami történhet az emberrel. És ez most egy ilyen helyzet.
