Az egy évvel ezelőtt kitűzött célok az alábbiak szerint valósultak meg, vagy éppen nem valósultak meg.
Az általános cél, hogy minden versenyben minden versenyszámban lehetőleg egyéni csúcsot ússzak, a tényeken kívül sok hozzáfűznivalót nem igényel. A négy nyíltvízi versenyem közül háromnál volt referenciaidőm, ezek közül kettőt javítottam meg. A szenior versenyeken gyorsúszásban 50 méteres medencében különböző távokon - 50, 100, 200 és 400 méter - összesen 18-szor álltam rajthoz, és ötször javítottam meg az addigi legjobb időmet. 33 méteresben ugyanez két indulásból egyszer sem sikerült. Pillangón a szintén tavaly úszott 50 méteres alapidőmet ötből háromszor javítottam, háton pedig tulajdonképpen csak egy-egy hosszos alapidőket úsztam 50-esben és 33-asban egyaránt.
50 gyorson a konkrét célkitűzés a 29 mp-hez való minél közelebb kerülés volt, év közben ez 29.50-en belüli időre változott, ám még ezt sem sikerült teljesítenem, ez egyértelmű csalódás.
100 gyorson viszont már az első versenyemen "célba értem", majd még egy perccel csökkentettem az álomidőmet, amit aztán csak megközelíteni sikerült, ám az 1:05.13-at így is nagyon komoly eredménynek tartom az én viszonylatomban, az én képességeimmel.
200 gyorson nemhogy a 2:25-öt nem tudtam átlépni, de még 2:30-on belül sem sikerült úsznom. Mindenképpen nagyon fontos lenne ezt a csalódást helyre tenni idén, mert emiatt vagyok a leginkább elkeseredve.
400 gyorson ugyan nem léptem át a nagyon áhított 5:20-as szintet, de alig fél másodpercre megközelítettem, amivel elégedett lehetek.
1.000 méteren esélyem sem volt nemhogy 14 percet úszni, de 15-ön belülre is alig-alig kerültem. Ezt tulajdonképpen le is vettem a napirendről időközben, csakúgy, mint a 3.000 méter csúcsának (43:37) a megközelítését. A Balaton-átúszás medencés 1:18:07-es legjobb ideje is fényévekre volt attól, amit tavaly a legjobb formámban ki tudtam vagy ki tudtam volna hozni magamból, nem is beszélve a 4 kilométer egy órán belülre rángatásáról.
A nyíltvízi időeredmények viszont érdekes módon nem voltak ennyire homogének. A BÁ-n ugyan nagyon illúzióromboló időket nyomtam, azonban a Fűzfői Átúszás, de főleg az Öbölátúszás egyébként is nagyon erősnek érzett bázisidejét határozottan átléptem, amit kifejezetten nagy sikernek értékelek magamban.
A hátúszás tekintetében ugyan a technikai javulást folyamatosnak érzem, az időm viszont nem sokat javult, ennek ellenére elindultam versenyen is, hogy referenciaidőt szerezzek. Nagyon bőven lesz mit javítani ezen 2010-ben.
Pillangón még mindig nem tudok technikásan és/vagy erőteljesen leúszni 100 métert, így ezt a távot nem is erőltettem. 50-en viszont nemhogy nem sikerült megközelítenem az elvárt 33 másodpercet - kívül maradva még a 34-en is -, de az év második felében még innen is rendesen visszaestek az időim. Ezen is lesz miért csorbát köszörülni az új évben.
A helyezéseket illetően az év legnagyobb sikere kétségtelenül az Öbölátúszás korosztályos dobogója és a Fűzfői Átúszás korosztályos győzelme volt. A Balaton-átúszáson abszolútban az első százban csak az első időeredményem landolt (de az első ötvenből ezúttal bőven kicsúszott), a másik kettő viszont százon kívülre szorult. A szenior országos bajnokságon 200 és 400 gyorson is dobogós voltam, ám olyan időkkel és olyan szűk mezőnyben, hogy arról jobb nem is beszélni.
A legfőbb célkitűzés viszont maradéktalanul teljesült: tavaly semmilyen ágyba kerülős betegségem nem volt, egy-két gyors lefolyású és lábon kihordott enyhe megfázást leszámítva, úgyhogy az úszás és az edzés lehetősége mindvégig adott volt az év során.
