Az idei a harmadik soproni és összességében a negyedik 24 órás csapatverseny, amelyen résztvettem.
A csapaton belül korábbi súrlódások olyan tapasztalatokat hoztak (engem vastagon érintve), amelyek számomra azt mutatták, hogy egy ilyen csapatverseny-hétvégénél ha az úszás az elsődleges szempont és ennek a csapatot illetően számomra fontosabb dolgokat rendelünk alá, akkor én nem ide tartozom. Ezt mindenkinek elmondtam és idejében meg is vitattuk, a gyakorlati lépésekben volt, hogy konszenzusos, volt, hogy kompromisszumos megoldásokkal, de dűlőre jutottunk, ami annyit tesz, hogy úgy döntöttünk, idén a hangulat és a baráti érzések lesznek a fő szempontok, amikor nekivágunk ennek a versenynek.
Ennek értelmében megváltunk néhány csapattagtól illetve ismerőstől, akik érezhetően nem kötődtek hozzánk, akiket kizárólag vagy elsősorban az úszás lehetősége érdekelt, vagy akik még az ujjukat sem mozdították a közösségért.
Korábban sem volt egyszerű összeszedni az optimális létszámot biztosító embermennyiséget, és ez most így még kevésbé tűnt egyszerűnek. Mindenki felkészült arra, hogy ezúttal jóval nagyobb terhelésnek leszünk kitéve, hiszen kevesebben leszünk, ám arra senki sem számított, hogy az előzetesen pozitív szándéknyilatkozatot tett 14-15 főből - amely még tűrhetően szűk létszámnak mondható - többen is az utolsó pillanatokban mondják le a részvételt különböző okok miatt. Így végül még a korábban még túlélhetőnek vélt 12 fő alá is benézett a létszámunk, sőt, a megmaradt 11 úszónkból az első három óra során csak 10, további öt óráig pedig csak 9 állt rendelkezésre.
A közösségünk hozzáállását, önzetlenségét és összetartó erejét példázza, hogy még ennek tudatában is a csapattagok egyértelműen kinyilvánították, hogy igenis meg fogjuk csinálni, helyt fogunk állni a nehéz körülmények ellenére és annak tudatában is, hogy fizikailag szinte mindenki élete egyik legnagyobb erőpróbája előtt állt.
Én tudtam, hogy akármennyire is gyenge közepesnek értékelhető a felkészülésem, a várhatóan kitűnő, igazi baráti hangulat és a csapat összetartása megsokszorozza majd az erőmet és állóképességi gondjaim nem lesznek, akármennyi úszást is vállalok majd a teljes időből.
A Bármit Megúszók csapatbeosztásának két tervezete között erősen "megosztott pontozással" a helyszínen lett véglegesítve egy vegyes változat, amely tartalmazott fél-, háromnegyed- illetve egy órás etapokat is, ezeken belül két és három fős csoportokat és ennek megfelelően fejenként egy vagy két hossz úszást is egyaránt. A tervezet nyitott maradt az egész nap során, mégis csak egy-két kisebb és logikus változtatást eszközöltünk rajta menet közben.
Bár nálam többen is sokkal felkészültebbek voltak fizikailag, elég erősnek éreztem magam fejben, hogy az átlagnál több úszással terheljem meg magam, még akkor is, ha volt, aki féltett ettől. Mindenkit bíztattam, hogy ezúttal ésszel ússzon, ne teljes erőből, mert szükség van rá a 24 óra során, nem csak az első egy-két csobbanáskor, mégis magamról tudtam, hogy én nem vagyok képes nem azt úszni minden vízbeszálláskor, ami csak kifér a csövön nálam, amíg az adott etap tart. Ezt azonban nem vertem agy dobra, nem akartam, hogy bárki is késztetést érezzen arra, hogy ugyanígy tegyen. Kicsit "büntetni" is akartam magam a gyenge felkészülésem miatt, ergo minden erőfeszítést, amit az elmúlt három hétben elmulasztottam, most be akartam pótolni a 24 óra során.
A beosztás szerint hat és fél óra vízben töltött idővel számolhattam, plusz ha a hajrában is részt kell vennem, ez kiegészül még egy fél órával (ez utóbbi meg is történt). Ennyit én 24 óra alatt eddig csak egyetlen egyszer töltöttem vízben, egészen pontosan 9 óra 28 perc és 31.400 méter után kellett feladnom tavaly a zalaegerszegi 12 órás egyéni úszóversenyt. Az azonban egészen más iramot és képességeket kívánt, mivel a mostani terhelés minden méterét sprintben, vagy a sprinttől alig gyengébb iramban kellett megtenni.
Az első fél óra az eseményhez való "szoktatás" jegyében telt, ami nem az iramomat minősítette, hanem a terhelés érzésének felfrissítését (utoljára egy éve vettem részt 24 órás csapatversenyen). A következő két etap az előzőhöz képest éppen annyival volt nehezebb, hogy tudtam, ha ezeket túlélem, ennél nehezebb dolgom már nem lesz a 24 óra során, ugyanis a két etap egybeért, ráadásul háromnegyed, illetve fél órát párban úsztam egy-egy igen gyors társammal. Érdekes módon bár itt is végig toltam rendesen, a végére nemhogy nem készültem ki, hanem mintha akkor melegedtem volna bele igazán. Pedig a papíron 75, gyakorlatilag kb. 78-79 perc során 90 hosszt - 3 km-t - úsztam, párban tehát 6 km-t teljesítettünk ezalatt, amiről mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy ez egy megfontolt tempó lett volna.
A 16 csapatból - a további két búvárcsapatot csak "egzotikumként" értékelném a verseny szempontjából - folyamatosan az 5-6. helyen álltunk, de én magunkat hátrébb vártam a nap végére, mert biztos voltam benne, hogy a nap során mi egyre fáradtabbak és lassabbak leszünk majd. Az első hat órában, az idő negyedén túl 698 hossznál tartottunk, ami a korábbi elképzeléseimnél sokkal jobb eredmény volt, hiszen ez felszorozva a 24 órára közel 2.800 hosszos, 93,3 km-es tempót jelentett, én viszont csak kb. 85 km-re számítottam. Úgy éreztem, lesz ez még rosszabb is később, bár ezután módosítottam magamban a prognózist 2.700 hosszra, azaz 90 km-re, ami még mindig kiváló eredménynek számított volna.
A továbbiakban számomra nem volt igazi holtpont, akármilyen összeállítású és időtartamú etapban is úsztam. Egy-egy hossz erejéig többször is elgyengültem, de aztán gyorsan új erőre kaptam. Kevésszer mértem magamnak időket, inkább csak a két emberes, dupla hosszos etapokban tettem ilyet, ekkor 49 mp körül oldottam meg a 66 métereimet.
12 óra elteltével a teljesítményünk még mindig nem romlott, kerek 1.400 hossznál tartottunk. Az éjszaka során egy percet sem aludtam, és úgy általában is megpróbáltam kihasználni az időt beszélgetésekre, kikapcsolódásra. Reggel 6-ra ahogy azt vártam is, erős leszállóágba kerültünk, a 2.062-es állás azt jelentette, hogy a harmadik negyed alatt több mint egy kilométerrel kevesebbet úsztunk, mint a második alatt. Ekkor már a 2.700 hossz elérhetősége is megbillent bennem. Hajnaltájt több csapattársam is mélypontra került, de szerencsére mindegyikük túlélte ezt a periódust, ami nagy megnyugvással töltött el, mivel a saját beosztásom - amelyben az átlaghoz képest két plusz alkalom is szerepelt - már nem nagyon engedte meg számomra, hogy még több úszást bevállaljak. Ráadásul a 6. helyért ekkor kezdett el élesedni a küzdelem egy másik csapattal, amelyre a legkevésbé vágytunk, mivel többünkben is erős volt a versenyszellem... Így is elég vadnak tűnt, hogy az utolsó órában - melynek második felébe, a hajrába is beválasztottak - végig úsznom kell majd úgy, hogy ezzel együtt az utolsó hat órában ugyanannyit vagyok vízben, mint a parton...
A hajrá fél órájában öten váltottuk egymást, hogy megfelelő pihenőidőket hagyjunk egymásnak ahhoz, hogy a végső erőtartalékokat is előhozva magunkból minél több hosszt teljesítsünk a hatodik hely biztos megszerzéséért, amely szinte álomszerű eredmény lett volna számunkra, 11 fős csapatként végigúszva a 24 órát. Ez végül össze is jött, szintén alig hihetően kerek 2.800 hosszt gyűjtöttünk össze, azaz az utolsó hat óránk lett messze a legjobb negyed napunk.
Az érintett időszakok, amelyekben úsztam, az általam (is) teljesített távok és a csoporttársa(i)m:
13:00 - 13:30: 22 hossz, 733 méter:
17:00 - 17:45: 72 hossz, 2.400 méter:
17:45 - 18:15: 18 hossz, 600 méter: Rauch Zsolt
19:45 - 20:15: 24 hossz, 800 méter:
22:30 - 23:15: 36 hossz, 1.200 méter:
02:00 - 03:00: 45 hossz, 1.500 méter:
06:00 - 06:45: 30 hossz, 1.000 méter:
08:15 - 09:00: 30 hossz, 1.000 méter:
10:00 - 10:30: 24 hossz, 800 méter:
11:00 - 11:30: 22 hossz, 733 méter:
11:30 - 12:00: 15 hossz, 500 méter:
Összesen tehát 7 órányit vízben töltve 338 hosszt, 11.266 métert úsztam, ez több mint duplája volt az előző évi terhelésemnek.
A 24 óra annyit vett ki belőlem, hogy ilyen fáradt úszás után talán még sohasem voltam. Megváltásnak éreztem, hogy nem nekem kellett hazafelé vezetnem, mert ez volt az első versenyem, amely után erre képtelen lettem volna. Mégis, a lelkemet valami felhőtlen boldogság járta át, mert ez a kis közösség olyan hangulatot biztosított, amely miatt igazán csodálatos emlék marad számomra ez a hétvége. Bár ahogy beszéltünk róla, legközelebb ennél csak jóval bővebb létszám esetén vágunk bele egy 24 órásba, mégis úgy érezte mindenki, hogy ezt egyszer ki kellett próbálni, ha már így alakultak a dolgok. Végtelenül sokat jelent a számomra, hogy ilyen barátok vesznek körül. Ezért az igazi összetartozás-érzésért senkivel sem cserélnék.
