Az előző úszás félbeszakítása miatt ma némi lelkiismeret-furdalással tértem vissza a medencébe, már csak azért is, mert ez a felkészülés most nem arról szól, hogy magam miatt legyen jó állapotban, hanem arról, hogy a barátaimért, a csapatomért tegyek meg minél többet a csapatversenyen, addig pedig teremtsem meg a lehetőséget arra, hogy ott majd így is tehessek.
A szokásos 2 * 200 (szabad kezes + kesztyűs) bemelegítés után a szokásos 12 * 50 kesztyűs sprint következett, minden hossz 36 mp-en belül letudva.
Ezután a szintén nem szokatlan pihenés a kiskádban.
Visszatérve 2 * 200 méter újramelegítés, majd
A napi össztáv
Tudom, hogy ezek a sprint-etapok időben nagyon rövidek, de a viszonylagos felkészületlenségem ellenére is valami békés nyugalom tölt el, megint úgy érzem, ahogy már számtalanszor, hogy szinte már attól is edzettebb leszek, ha csak rágondolok a versenyre, ha csak nagyon akarom a jó időket, a jó teljesítményt, ha csak hiszek benne.
Nem tudom megmagyarázni ezt az érzést, de valahogy szinte már tudat-erősségű, hogy nagyon sokat fogok bírni Sopronban, hiába lesz akár duplája is a terhelés rajtam a korábbi bármely 24 órás váltóversenyhez képest.
