Bár ez az év hullámvölgyekkel és hullámhegyekkel volt tarkított, mégis összességében nézve többet adott nekem, mint amiről akár csak álmodhattam volna.
Az év három legfontosabb úszóeseménye közül a zalaegerszegi embert próbáló 12 órás úszáson sajnos 9 óra 28 perc után feladásra kényszerültem 31.400 métert követően, de én magamban még ezt is képes vagyok értékelni, elsősorban a feladás oka miatt. A Balaton-átúszáson előzetesen célként kitűzhetetlenül meredek, 1:22:08-as időt úsztam - az eddigi legjobbon kerek 6 percet javítva -, amellyel 34. lettem 7679 célbaérkezett közül. A gyulai szenior országos bajnokságon pedig második helyezést értem el a 400 méteres gyorsúszásban, 200 méteren pedig bajnoki címet nyertem.
Mindhárom eredmény elképzelhetetlen lett volna számomra 2007. áprilisa előtt, amikor elkezdtem egy szinttel komolyabban venni az úszást, mint bármikor korábban.
A tervezett és megvalósult versenynaptáram a következő volt (vastag kék: plusz; kihúzott piros: mínusz a tervhez képest):
Február 23-24: Nyíregyházi szenior országos verseny
Április: Nagyatádi Cetrend 10 km-es verseny
Április 19-20: Soproni 24 órás csapatverseny
Május 10-11: Csongrádi szenior országos verseny
Június 29: Club Aliga úszás
Július 12: Öbölátúszás
Július 19-20: Almádi Strandátúszás és Fűzfői Átúszás
Augusztus 2: Balaton-átúszás
Augusztus 29-31: Gyula szenior országos bajnokság
Augusztus 30: Tatabányai szenior úszók találkozója
Szeptember 20-21: Egri szenior országos verseny
Október 4-5: Zalaegerszeg 12 órás verseny (egyéni indulás)
Október 11-12: Dunaújvárosi 24 órás csapatverseny
Október 22: Nagyatádi Cetrend 10 km-es verseny
November 16: Budapest - Fedettpályás 2000 m-es úszás
December 6-7: Budapest Nyéki Imre szenior emlékverseny
A tervezettnél eggyel kevesebb versenyen vettem tehát részt, de így is 13 versenyre jutottam el. Ezek között egy hosszútávú csapatverseny, három hosszútávú medencés és öt nyíltvízi amatőr verseny, három szenior országos verseny és az országos bajnokság szerepelt. A szenior versenyek mindegyikén 3-3 egyéni számban indultam, azaz az év során összesen 20 alkalommal álltam rajthoz egyéni versenyszámban, ebből 11-szer érkeztem célba abszolút vagy korosztályos dobogós helyezést érő eredménnyel, ám győzni csak kétszer sikerült, mindkétszer szenior versenyen: a nyíregyházi országos versenyen 400 gyorson és a gyulai országos bajnokságon 200 gyorson.
Az év során versenyeken összesen 65.500 métert úsztam. A szenior versenyek ennek nyilvánvalóan csak nagyon kis részét teszik ki: egyéniben 3 * 400, 1 * 200, 4 * 100, 2 * 50 és 1 * 33 méter gyors, illetve 33 méter pillangó, váltóban pedig 3 * 50 és 1 * 33 méter gyors és 50 méter hátúszás. A két legnagyobb hosszútávú verseny összege közel egy maraton-távot (41.400 méter) és egy fél napot (12 óra 9 perc úszás) foglalt magában, a nyíltvízi versenyek pedig 16.450 métert és 4 óra 23 percet. Ez utóbbi 3.750 méteres nyíltvízi óránkénti átlag, amelyet figyelembe véve, hogy a versenytávok átlaga 3.290 méter volt, magamban igen jónak értékelek.
A versenyek távjához jön hozzá még az edzések 405 kilométere, így az éves össztáv 470.500 méter volt. Ez kevesebb, mint a tavalyi mennyiség, annak ellenére is, hogy tavaly az első két hónap még teljesen kimaradt az úszás szempontjából.
Az eredményeken több alkalommal nem ütközött ki az edzésmunka minősége. Magamhoz képest gyenge vagy közepes felkészüléssel volt, hogy az eredményesség is hasonló volt, de előfordult olyan is, hogy egészen álomszerű időket úsztam. Egy dolog azonban biztos volt: ha keményen odatettem magam, annak minden esetben megvolt a hozadéka.
Általában véve voltak olyan periódusaim, amelyekben kimondottan gyenge, illetve erősen közepes formában voltam, holott versenyek előtt álltam. Az év során a versenyek fontossága is változott az előzetes megítélésemhez képest. A szenior versenyek hangsúlya megnőtt a versenynaptár sűrűsége és az úszás feltételeinek stabilitása miatt (a nyíltvízi versenyekhez képest nem kell számolni az időjárással, hullámzással, vízhőfokkal, a mezőny indításával, az útvonal változásával, a távolság mérési pontosságával, stb.), és az első versenyeken megszerzett referenciaidők javításának motivációja egyre erősebb lett bennem az év során. Bár rövid idő állt rendelkezésre, de azt hiszem, a legintenzívebb periódusom az országos bajnokságra való felkészülés volt.
Ekkor lettem gazdagabb azzal a tapasztalattal is, hogy a középtávokon elért idők megtartásához és javításához sokkal keményebb és kitartóbb munka szükséges, mint a sprintszámokéhoz. Ez is az oka annak, hogy azok az úszók, akik fiatalkorukban is versenyeztek, általában sokkal szívesebben indulnak - és jobb teljesítményt is nyújtanak - 50 és 100 méteren, mint 200-on és 400-on. Én a technikai fölényüket csak a motivációm erősítésével és a felkészülésem intenzitásának fokozásával egyenlíthetem ki, vagy éppen kerekedhetek föléjük, mert a technikám ezen a szinten már nagyon lassan csiszolódik tovább, és ennek jelentősebb felgyorsítására még ha csak ezen is múlna, elegendő időm és energiám akkor sem lenne.
Ami nem változott, az az, hogy bár a Balaton-átúszással kapcsolatban soha nem lesz már olyan célom, ami annyi motivációt hordoz magában, mint nem is olyan régen a másfél órás áttörhetetlennek látszó fal lebontása, mégis ez maradt a hozzám leginkább közel álló esemény, amelyről semmiképpen sem tudnék lemondani, akkor sem, ha csak egyetlen versenyen indulhatnék az év során.
Bármennyire is a sikerélmények domináltak tavaly, az esedékes visszaesések és kudarcok előjelei már láthatók voltak. Az idei év legnagyobb kérdése előreláthatólag az lesz, hogy az év első felében várható nagy pofonok - azaz hogy egyes versenyeken nem tudok majd egyéni csúcsokat úszni - mennyire erősítik meg a motivációmat, mennyire képesek túllendíteni a holtpontokon, és sikerül-e átlépni a saját árnyékomon, vagy megrekedek a tavaly elért szinteken, ill. azok közelében, azaz a középszerűségben.
