Ma délután volt lehetőségem arra, hogy ússzak, és 25-ös medencében tettem ezt.
500 méter egyre fokozódó sebességű bemelegítés után végre 1 km-t szerettem volna mérni. A kezdő iramot sikerült jól beállítanom, és még 400-nál is nagyon rendben voltak a dolgok, 5:41 volt a részidőm. Viszont túl azon, hogy ez a jelenlegi állapotomban még mindig nagyon megerőltető tempó, 6-700 méter körül éreztem, hogy a rekeszizmom kezd begörcsölni, ezért úgy döntöttem, csak 800-ig megyek, mert az ezerre nem érnék már oda lassítás nélkül. Így végül 11:28-at úsztam, amely csak 10 mp-el gyengébb a legjobb időmnél. Ez az idő egy km-re és 50-es medencére számítva nagyjából 14:45-ös idő, ami egészen jó, de el nem szabad felejtenem, hogy ma ezt az iramot tovább nem bírtam volna.
Így tehát a versenytáv 40%-ára már elég erősnek érzem magam... De hogy lesz ebből vasárnap 100%? Nem mondom, ha nem is gyakran, de követtem már el számomra csodával határosnak tűnő dolgokat, de azért erre sosem lehet alapozni.
A továbbiakban még 700 méter közepes iramú gyors és 200 méter levezetés fért bele, így 2.200 méterrel zártam a napot.
A versenyre azt hiszem, célidőnek - amelynek a kezdő iram beállításánál és kontrollálásánál van jelentősége - a 29:50-et jelölhetem meg, de ezt elérni is óriási erőfeszítés lenne. Nem gondolkozom ennél komolyabb időeredményben, egyszerűen mert semmire nem alapozhatnám a reményeimet.
Tavaly sokkal jobb erőnléti állapotban egy nagyon amatőr taktikai hibának köszönhetően pillanatok alatt elszálltam és csak 30:02-t úsztam. Az eltervezett 2:50-2:55-es kezdést - 200 méteres részidő - igen durván, 2:40-re méreteztem el, és amikor ezt megláttam az órámon, a testemben még nem is éreztem, ám fejben már tudtam, hogy végem lesz. Egyszerűen túl nagy buzgalommal estem neki az első hosszoknak, és egyszer sem gondoltam bele közben, hogy 40 hossz az mégis csak 40 hossz, és ezt az iramot képtelen leszek tartani fél órán keresztül. Ennek nagy ára lett... És bár egyből visszavettem a tempón, ez már túl késő volt, még a 15 perces km átlag tartásában is teljesen szétmentem, és a görcsök megérkezése már csak hab volt a tortára. Féltávnál már csak 14:59-en álltam, és bár ekkor még elég lett volna egy kerek 15 perc is a 29-el kezdődő időhöz, már erre sem volt erőm a végén.
Most sokkal gyengébb erőállapotban vagyok, mint akkor, de érezhetően javult a technikám az elmúlt egy év alatt. Kérdés, hogy melyik felé billen ezúttal a mérleg, melyik nyom többet a latban.
A mostani 29:50-es célidő annyit tesz, hogy 10 másodpercet kell találnom valahol a táv során a 15 perces km átlag tartásán felül. Célszerű ezt rögtön az első száz métereken megszerezni.
A célidő eléréséhez a táv első felét 14:50-en belül kell hoznom, az első 400 méteren ehhez 5:50, az első 200-hoz pedig 2:52-2:54 körül kellene tartanom. Ez úgy gondolom, nem lehetetlen, viszont igen nagy erőbedobásra késztet, éppen ezért komoly szenvedés várható, hogy a 15-ös iramot tartani tudjam a táv további részében. Hajrával - tekintettel a közepesnél gyengébb állapotomra - semmi esetre sem számolhatok, így ha esetlegesen elszórom az elején megszerzett, 30 percen belüli időhöz szükséges másodperceket, szinte kizárt, hogy az utolsó hosszokon ebből vissza tudjak nyerni. Ezért is vagyok kénytelen megpróbálni az elején még frissen begyűjteni ezt, mert az akaraterőm legfeljebb az iram végigtartását teheti lehetővé, a fokozásához nincs meg a szükséges felkészültség. Ez nem korszakos, de nagyon lényeges felismerés lehet ahhoz, hogy a maximumot tudjam kihozni magamból vasárnap.
A kulcspont tehát a kezdő iram helyes beállítása, illetve az, hogy féltávtól kezdve akár görcsösen is, de minden erőmmel megtartsam az előnyömet a fél órával szemben.
Nem sokára kiderül, hogy ebből sikerült-e mindent megvalósítani, - és miért nem...
