Elgondolkoztam a napokban a mostani formámon és arra jutottam, hogy nem kell, hogy az úszás ugyanolyan fontos legyen számomra az év minden részében, nincs azzal semmi baj, ha nincs olyan kedvem úszni, mint más időszakokban. A lényeg, hogy nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak érzem úszás nélkül is magam, és különösebben nincs miért aggódnom, mert nem fordultam el teljesen az uszodáktól, nem szűnt meg a mozgásigényem, nem apadt el végleg a motivációm és tudom, hogy lesznek még olyan időszakok, amikor majd ismét teljes erőbedobással fogok edzeni és ez jól is fog esni. Éppen ezért semmi okom sincs rosszul érezni magam amiatt, hogy hetek óta szinte csak a csapból láttam vizet.
Ma viszont eljutottam az uszodába is.
Ezúttal 25 méteres medencében úsztam. Az állapotomból kiindulva nyilvánvalóan szinte teljes egészében a tüdőm erősítésére kellett szánnom ezt az alkalmat.
500 méter bemelegítéssel kezdtem, majd a legutóbbi alkalomhoz hasonlóan ismét egy állapotfelmérő 400 gyors következett. 5:41-et hoztam össze, ami nem jelent különösebb előrelépést, ha ezt 50-es medencére számítom át.
Ezt követően 100 méter laza, majd 200-200 méter hatos, nyolcas és tízes levegővételű, közepes iramú gyors következett. A tízes közben éreztem, hogy kezd "betörni" a tüdőm. Kis lihegés után visszatértem a hatosra, és így mértem 400 métert, ez 6:09 lett, igaz, ez nem a véglet volt, nem húztam meg izomból és nem is hajráztam.
Befejezésképpen 500 méter hosszonként váltott, nagy iramú és levegővétel nélküli, illetve 4-es levegővételű hosszokat úsztam.
A napi össztáv 2.500 méter volt.
