A legközelebbi célom a november 16-ai 2.000 méteres versenyen való minél jobb idő elérése, de minimum a tavalyi 30:02-es súlyos leszereplés feledtetése.

A rendelkezésre álló két hét rövidségére tekintettel viszonylag egyszerű a taktika: először megpróbálom 4-500 méteres, nagy iramú távokkal megalapozni a kívánt kezdősebességet, majd ráhajtani az első 1.000 méterre, amelynél minimum 14:40 alá el szeretnék jutni 50-es, 14:20 alá pedig 25 méteres medence esetén. Úgy gondolom, egy korrekt felkészülésre már nincs elég időm, de ha a versenyen féltávnál ilyen időt képes lennék úszni, akkor az adrenalin bármilyen állapotban is végigvezetne az egész távon úgy, hogy nem omlanék össze akkor sem, ha az iramból nem veszek vissza a második ezren.

Az októberi lazsálás megtörésére ma vízbe vezényeltem magam, az első feladat az állapotfelmérés volt.

400 méter bemelegítést követően négyszer 400 métert határoztam el, 5:40-es időt szerettem volna elérni legalább az elsőn. Hát neki is mentem rendesen, és ahogy kell, majd szenzációs, 5:55-ös idővel értem falat, ami emberemlékezet óta a legrosszabb időm ezen a távon. Ezután rövid pihenés, majd újabb roham még egy 400 méterre, amelyen sikerült még az előző időt is felülmúlnom 6:04-el. Azt nem lehet mondani, hogy nem úsztam ki magam, mert a leállást követően 180-as pulzust mértem magamnak, amit sétatempóban azért elég nehéz előidézni.

Ez a két mérés kellően meggyőzött arról, hogy ne essek neki további időméréseknek, mert ennyiből is pontos képet kaptam arról, hol tartok éppen.

Átvezettem magam 400 méter lazával, majd 200 méter hatos és 500 méter nyolcas levegővételű gyorsúszással zártam a napot. Ez valamennyire felébresztette a tüdőmet is.

A napi össztáv 2.300 méter volt. Egyáltalán nem érint meg a "siker", csak előre nézek és tudom, hogy lesz ez még sokkal jobb is.