Ma szintén egy strandolással egybekötött úszkálás történt, három csobbanással, egyenként 400 méterrel.
A középső négyszázat keményen megnyomtam, és nagyon jól esett. Arra gondoltam, ezt még mérni is érdemes lett volna, mert nagyon közel járhattam az egyéni csúcsomhoz, de aztán mégsem bánkódtam ezen, mert nem volt kedvem hajrázni és teljesen kicsinálni magam, csak egyszerűen abbahagyni az iramot a végén.
Így a napi táv 1.200 méter volt.
Még mindig nincs semmi elképzelésem a felkészülésre, pedig már csak négy hét van hátra. Alighanem pánikhangulatom lesz az utolsó két héten és valamilyen komolyabb távot is le fogok majd erőltetni nemsokára, talán 15 km-t vagy hasonlót, nem tudom még, de legalább ennyi mindenképpen szükséges lesz a relatív megnyugvásomhoz.
