A Balaton-átúszás idén számomra felemásra sikerült. A felkészülés kezdetétől a vonalkódom leolvasásáig szinte minden ellentétesen történt az előzetes elképzeléseimmel.
Február végén elég jól indultak a dolgok, és egészen március közepéig sikerült minden az eredeti terv szerint... Akkor közbejött a fülgyulladásom, amely a következő hetekre meghatározta a sorsomat. Bár a vakmerőség hátáráig elmerészkedtem a vízbe való visszatérést illetően, ott egyszerűen nem találtam a helyemet, nagyon messze kerültem nem csak a különböző résztáv-célidőimtől, de a korábbi legjobb időktől is.
A távolsági célomra való készülés is csak a háromszoros BÁ táv tesztig volt sikeres, a négyszerest illetően kétszer is kudarcot vallottam. Bár ez nem ébresztett bennem kétségeket a teljesíthetőséget illetően, azért sokkal megnyugtatóbb lett volna ezt követően úgy edzeni, hogy az a maradék kis feszültség sincs már meg bennem.
Az előírt idők vonatkozásában nagyon sokáig semmi jel nem mutatott arra, hogy valaha is utolérhetem az előre tervezett önmagam, azonban teljes meglepetésemre június elején 3 km-en fél perccel jobbat úsztam minden korábbi időmnél. Ez ekkor újra megcsillantotta a reményt bennem, hogy talán mégsem kell teljesen feladnom a BÁ-val kapcsolatos céljaimat.
Azonban a következő majdnem két hónap edzései nem úgy alakultak, ahogy kellett volna, részben a nem elég elkötelezett hozzáállásom, részben az elfoglaltságaim és a nyaralás miatt. Emiatt a céljaim újra az álomvilág kategóriába kerültek.
Az időméréseken ismét sokáig semmi értékelhetőt nem tudtam felmutatni, sőt, már túl voltunk a BÁ eredetileg kiírt időpontján is, amikor a semmiből egyszer csak ismét csoda történt és ezúttal további egy percet faragtam le a 3 km-es júniusi időmből, mindössze hat másodperccel elmaradva az edzéstervemben szereplő végső célidőtől. Majd egy nappal később ugyan csak 4 mp-el, de 1 km-en is egyéni legjobbat úsztam.
Annak tudatában álltam az átúszás elé, hogy messze nem vagyok életem legjobb kondiciójában, ám a napokkal ezelőtti időkből levezetve kizárásos alapon a technikám - ha észrevétlenül is, de - kétségtelenül minden korábbinál hatékonyabbá vált.
Reálisan gondolkodva nagy esélyt adtam magamnak, hogy a tavalyi 1:28-on belülre kerüljek, de 1:26-nál semmiképpen sem gondolkodtam jobb időben még az indulás előtt.
Ez azonban folyamatosan változott a vízben, ahogy a bójákat magam mögött hagytam és alig mertem elhinni magamnak, hogy akár 1:25-ig, vagy picivel azon belülre is eljuthatok a célba érve. Eszembe sem jutott, csak utólag, hogy ez az 1:25 a titkon remélt és az év elején kitűzött célidőm volt...
Az viszont teljes meglepetésként ért, amit a parton a monitoron láttam.
A nehezen minősíthető felkészülésem ellenére 2 perc 52 másodperccel jobb időt úsztam, mint amit kitűztem magam elé. Ez az idő a 7.680 célbaérkezőből a 34. helyre rangsorolt, a férfiak között 5.440-ből a 28. lettem, szenior korcsoportok szerint az 1969-73-es kategóriában 802-ből a 3. legjobb időt úsztam.
Nincs elképzelésem arról, mi lehet a jövő évi célom a BÁ-ra vonatkozóan - túl persze azon, hogy végre szeretném, ha összejönne a lehetőség a négyszeres átúszásra -, de az biztos, hogy ha bármilyen reálisan kitűzhető célidőt találok is ki magamnak (az ideiből eredően most újra adódott egy nagyon szép kerek szám...), minden eddiginél erősebben próbálok majd ennek jelentős túllépéséről álmodozni...
