Az utolsó merülésemet hajtottam végre a Balaton-átúszás előtt, 25-ös medencében.
Az uszoda felé menet még nagyon gyötört a gondolat, hogy a 400-as rekordomat is célba veszem, de útközben inkább lemondtam róla, több okból is, de főleg azért, mert ezt a hetet már így is nagyon kereknek éreztem a keddi és szerdai kitűnő idők miatt.
Teljesen a kedvemre bíztam, hogy mit és mennyit úszok, mindössze annyira vigyáztam, hogy egyetlen hosszba se adjak bele erőt, hogy maximálisan friss legyek szombatra.
500 méter laza bemelegítéssel kezdtem, majd hát-gyors-pillangó-gyors kombinációt nyomtam egy ideig, melyet laza gyorsúszással zártam le. Az egész 1.500 méter volt, 175-175 méter pillangóval és hátúszással.
Változott a péntek éjszakai "program", mégsem a parton alszom, hanem fent maradok Tapolcán egy barátomnál a többiekkel. Sajnos nem saját kocsival megyek és nem én leszek a sofőr sem, úgyhogy a focipályás éjszaka egy éves halasztásra került.
A Balaton-átúszásom időeredményét tekintve nagyon homályos, hogy mit várhatok el magamtól, és hogy mire lehetek képes. Ez egy héttel ezelőttig még nem volt ennyire bizonytalan, ám a keddi és a szerdai időmérés óta - amikor egyedülálló tapasztalattal gazdagodtam azáltal, hogy életem legjobb időit úsztam életem messze nem legjobb kondíciójával, a tüdőm és az izomzatom állapotát is beleértve - megbecsülhetetlennek tartom, hogy mit mutat majd az óra.
