Az év egyik nagyon várt és jelentős eseménye és egyben feladata állt előttem ezen a napon. Elsősorban a lelki jelentősége miatt vettem nagyon komolyan, hogy mindent kifacsarjak magamból a versenyen. Nagyon "patinás" és egy egészen más korszakomból származó idők álltak a nevem mellett a korábbi eredménylistákon (egészen pontosan a 2000., a 2001. és a 2003. években), és mióta eldöntöttem, hogy idén - öt év kihagyás után - újra indulok az Öbölátúszáson, a verseny közeledtével egyre inkább irritáltak ezek a régi idők, amelyeket már annyira idegennek éreztem magamtól, mintha csak korabeli kiértékelési hibák eredményeképpen "csatolták" volna hozzám. A legjobb helyezési számomhoz - száznegyvenedik - is ugyanígy viszonyultam, szerettem volna egy jókora lépéssel előrébb lépni, és a korosztályomban is a legelemibb célom az első tízbe kerülés volt.
Nem vagyok ideális erőállapotban, a közepesnél valamivel gyengébb állóképességemet az elégtelen mennyiségű edzési lehetőség és a még ezen belül sem maximális intenzitás határozta meg. Bíztam azonban, hogy ennek ellenére az elmúlt egy év úszástechnikai változásai az időeredményemben azért nagyban tükröződni fognak.
Az előnevezéssel csak a nevezés költségeiből faragtunk, az időből nem, így az egészen két perc alatt túlestünk. A rajthoz felsorakozás után azonban állítólag két vitorlás hiánya miatt a tervezett 9 óra helyett csak 10 előtt néhány perccel rajtolhattunk el az első csoportok egyikében (kb. 20 fős csoportokat indítottak két-két percenként).
Az indulás után elég gyorsan felvettem azt az iramot, melyet végig tartani terveztem. Az első ezernél még úgy éreztem, éppen a célomnak megfelelő tempót diktálom, és talán ezt tartani is tudom majd. De az ezerötszázas részidőmről már tudtam, hogy erre most nincs meg a felkészültségem, a karom és a vállam most túl gyenge ehhez. A táv közepétől egészen a célig már csak egy úszóval "találkoztam" (őt sem láttam sokáig, idővel lassan elhagytam). Az erőbedobásom végig állandó volt, mégis a kartempóimba kevesebb és kevesebb erőt tudtam belepumpálni az edzettség hiánya miatt. A bóják elég precízen lettek elhelyezve, azonban a befejező ötszáz méter nagyjából 350-400 között lehetett a részidő és a céltévesztésem alapján. Történt ugyanis, hogy a tihanyi strandon többekhez hasonlóan a parthoz közeledve nem bírtam felfedezni a célzónát. Idővel egyre hosszabbak lettek az iránytartó felnézéseim, de egyértelmű jelzés híján egy feltételezett irányba úsztam. Azt a lépcsőt választottam ki, amelyre - vagy amely mellett - öt évvel ezelőtt kellett felmászni a célba éréshez. Most azonban csak strandolókat láttam a parton. Már majdnem elkezdtem fellépkedni rá, amikor a szemüveg levétele után balra nézve végre megláttam a célzónát tőlem kb. ötven méterre. Ekkor tettem a parti sziklák előtt néhány sietős lépést, de mindkét vádlim kőkeményre merevedett a görcstől, úgyhogy lábtempó nélkül próbáltam úszva elvergődni a célig. Ott sikerült kijönnöm a vízből (valahogy kiengedett a görcs), így végre befejezhettem a versenyt...
A rutintalanságomnak - mármint hogy nem voltam itt az elmúlt öt évben - ára volt...
résztáv | résztáv részidő | teljes idő |
500 m | 0:08:03 | 0:08:03 |
1.000 m | 0:08:12 | 0:16:15 |
1.500 m | 0:08:14 | 0:24:29 |
2.000 m | 0:08:16 | 0:32:45 |
2.500 m | 0:08:30 | 0:41:15 |
3.000 m | 0:08:28 | 0:49:43 |
3.500 m | 0:07:10 | 0:56:53 |
A versenyen a 2.400 mért időből (többen kétszer vagy háromszor úsztak) az 50., a férfiak között 1.498-ból a 33., a korcsoportomban (1969-1973-ban születettek) a 213-ból az ötödik legjobb idő lett az enyém. A korcsoportom győztesétől - dr. Nagy Norberttől - 8:45, a második, a harmadik és a negyedik helyezettől pedig 2:22, 1:48, illetve 1:22 volt a hátrányom (a hatodikat majdnem kerek öt perccel előztem meg).
Ezen idők ismerete alapján sem bánt, hogy mindössze ennyivel maradtam le a dobogóról, annál inkább nyomaszt az az elvesztegetett idő, amit a cél előtt hagytam el. Korábban elképzelhetetlen lett volna és soha nem is gondoltam erre, nem szerepelt még az álmaimban sem, hogy valaha is érdekelt lehetek az eredményhirdetésnél, de ez most karnyújtásnyira került, és szinte kizártnak tartom, hogy a most úszott időmet ne tudnám tovább javítani legközelebb egy megfelelő felkészüléssel és ha nem is hasonlóan ideális, de legalább nem szélsőséges úszási körülmények között.