Az időjárásra való tekintettel (ma egész nap esett az eső, a vízhőmérséklet pedig alig éri el a 20 fokot) a holnapi 15.600 métert uszodában, 25 méteres medencében fogom teljesíteni. Ez 624 hosszt jelent. Tavaly az összesen kb. 3 percnyi tankolásokat leszámítva nyílt vízen 4 óra 36 perc kellett a mutatványhoz, ez 17:40 körüli kilométer átlag. Most a medence több szempontból is előnyt jelent:
Az időmből ezúttal nem fogom levonni az evés és ivás szüneteket, ezek bele fognak számítani a végelszámolásnál is.
A legvadabb álmom 4 óra 15 perc, ehhez 16:20-as km átlagot kellene úsznom, ami azért elég erősnek tűnik, hiszen 1 óra 25 perces Balaton-átúszás távokat jelent, hármat egymás után. Ám mindenképpen ez a cél, mert ez még nyílt vízen is másfél órán belüli BÁ-kat jelent, ami kőbe vésett átlag-célja az idei négyszeres átúszásnak.
Ami még az elfogadható kategóriába tartozhat, az a 4 óra 20 perc (16:40-es km átlag), de ezt meghaladó időeredményt már kudarcként könyvelnék el.
Egyértelmű, hogy az első 5-8 kilométeren tartalékot kell felhalmoznom, 16 percen belüli kilométereket kell úsznom, mert az utolsó ezrek alighanem 17 perc körül lesznek már. 500 méterenként fogok részidőzni, mert tudom, a vége felé már levegőt venni sem lesz kedvem, nemhogy mondjuk 200 méterenként nyomogatni a gombot.
Ma este, egy nappal az úszás előtt már magnézium és kalcium pezsgőtablettás folyadékot nyelek, és így lesz ez holnap is. Sajnos úgy jön össze a napom, hogy kb. 10-től 2-ig nem nagyon lesz lehetőségem étkezni, úgyhogy nagyon alaposan be fogok reggelizni. Kora délután már csak csokit eszek, de azt soha nem látott mennyiségben, hogy úszás közben minél kevesebb és minél későbbi utántöltésre legyen szükségem. A medence mellett néhány nápolyis csokiszelet mellett egy fél literes flaskában szintén Mg-Ca-s görcsoldó lesz.
A szemüvegeim közül a szivacsos pereműt választom annak ellenére is, hogy ez nem páramentes. Két hete a 10 km-t a tömítés nélküli versenyszemüvegemben úsztam, és a vége felé már szinte beleépült az arccsontomba, és nagyon fájt. Ugyanígy szoktam a gumipereművel is járni, ezért egyértelmű lett a szivacsos, hiszen menet közben "kizárási oknak" minősül a szemüvegcsere.
A hölgynemű úszókkal szemben megvan az az előnyöm, hogy nem kell "bokszkiállást" terveznem, így gyakorlatilag csak az energiautánpótlás okozta megállások elkerülhetetlenek.
És az érzésekről...
Természetesen most is nagyon sokat várok el a tűrőképességemtől és az akaraterőmtől, de csalódott lennék, ha a mostani teljesítés is olyan kínzó fájdalmakkal járna, mint egy évvel ezelőtt. Azért nem szeretném ugyanazt érezni, mivel ez a teljesítmény távolságban kevesebb, mint a fele, időben pedig alig több, mint a harmada annak, ami októberben vár majd rám, éppen ezért nagyon ijesztő lenne, ha most is annyira kikészülnék tőle, mint egy éve.
Lelkileg még nem tudtam ráhangolódni arra, ami rám vár, de holnap a nap közepén egy sajnálatos esemény kapcsán lesz időm és lehetőségem rendbe tenni ez ügyben is a gondolataimat és az érzéseimet, hogy fejben is felkészülten vághassak neki a távnak.
Az úszás közben pedig nagyon számítani fogok az azokkal kapcsolatos gondolataim adta plusz lelkierőre, akiket nagyon szeretek.
Várhatóan délután fél négy felé kezdem meg a távúszásom és remélhetőleg este nyolc előtt valamivel vánszorgok majd ki a csempés tóból.
Úgy legyen...
- a pályavonal miatt az iránytartás optimális és az úszást sem lassítják fejkiemelések,
- minden fordulónál hozzávetőlegesen egy másodperccel számolva a teljes táv - csak emiatt - 10-11 perccel gyorsabban teljesíthető,
- nincs az iránytartást nehezítő hullámzás.
Az időmből ezúttal nem fogom levonni az evés és ivás szüneteket, ezek bele fognak számítani a végelszámolásnál is.
A legvadabb álmom 4 óra 15 perc, ehhez 16:20-as km átlagot kellene úsznom, ami azért elég erősnek tűnik, hiszen 1 óra 25 perces Balaton-átúszás távokat jelent, hármat egymás után. Ám mindenképpen ez a cél, mert ez még nyílt vízen is másfél órán belüli BÁ-kat jelent, ami kőbe vésett átlag-célja az idei négyszeres átúszásnak.
Ami még az elfogadható kategóriába tartozhat, az a 4 óra 20 perc (16:40-es km átlag), de ezt meghaladó időeredményt már kudarcként könyvelnék el.
Egyértelmű, hogy az első 5-8 kilométeren tartalékot kell felhalmoznom, 16 percen belüli kilométereket kell úsznom, mert az utolsó ezrek alighanem 17 perc körül lesznek már. 500 méterenként fogok részidőzni, mert tudom, a vége felé már levegőt venni sem lesz kedvem, nemhogy mondjuk 200 méterenként nyomogatni a gombot.
Ma este, egy nappal az úszás előtt már magnézium és kalcium pezsgőtablettás folyadékot nyelek, és így lesz ez holnap is. Sajnos úgy jön össze a napom, hogy kb. 10-től 2-ig nem nagyon lesz lehetőségem étkezni, úgyhogy nagyon alaposan be fogok reggelizni. Kora délután már csak csokit eszek, de azt soha nem látott mennyiségben, hogy úszás közben minél kevesebb és minél későbbi utántöltésre legyen szükségem. A medence mellett néhány nápolyis csokiszelet mellett egy fél literes flaskában szintén Mg-Ca-s görcsoldó lesz.
A szemüvegeim közül a szivacsos pereműt választom annak ellenére is, hogy ez nem páramentes. Két hete a 10 km-t a tömítés nélküli versenyszemüvegemben úsztam, és a vége felé már szinte beleépült az arccsontomba, és nagyon fájt. Ugyanígy szoktam a gumipereművel is járni, ezért egyértelmű lett a szivacsos, hiszen menet közben "kizárási oknak" minősül a szemüvegcsere.
A hölgynemű úszókkal szemben megvan az az előnyöm, hogy nem kell "bokszkiállást" terveznem, így gyakorlatilag csak az energiautánpótlás okozta megállások elkerülhetetlenek.
És az érzésekről...
Természetesen most is nagyon sokat várok el a tűrőképességemtől és az akaraterőmtől, de csalódott lennék, ha a mostani teljesítés is olyan kínzó fájdalmakkal járna, mint egy évvel ezelőtt. Azért nem szeretném ugyanazt érezni, mivel ez a teljesítmény távolságban kevesebb, mint a fele, időben pedig alig több, mint a harmada annak, ami októberben vár majd rám, éppen ezért nagyon ijesztő lenne, ha most is annyira kikészülnék tőle, mint egy éve.
Lelkileg még nem tudtam ráhangolódni arra, ami rám vár, de holnap a nap közepén egy sajnálatos esemény kapcsán lesz időm és lehetőségem rendbe tenni ez ügyben is a gondolataimat és az érzéseimet, hogy fejben is felkészülten vághassak neki a távnak.
Az úszás közben pedig nagyon számítani fogok az azokkal kapcsolatos gondolataim adta plusz lelkierőre, akiket nagyon szeretek.
Várhatóan délután fél négy felé kezdem meg a távúszásom és remélhetőleg este nyolc előtt valamivel vánszorgok majd ki a csempés tóból.
Úgy legyen...
