A csongrádi verseny eredetileg nem volt benne az idei naptáramban, de időközben olyan pozitív tapasztalatokat szereztem Nyíregyházán, illetve a dolgaim is úgy alakultak, hogy célba vettem, illetve lehetővé vált ezen a versenyen való részvételem is.
A soproni úszónap időpontja miatt külön Csongrádra szűk három hét állt rendelkezésre a felkészüléshez. Emellett a márciusi fülgyulladásom után közel két hónap elteltével sem tudtam megközelíteni az azt megelőző formámat. Az időmérések hullámzó eredményei okozta folyamatos bizonytalanságom, a nem következetes edzéseim és az egyéb problémák mellett a hozzáállásom sem volt éppen makulátlan, emiatt a nyíregyházi eredményekhez megközelítő időket elvárni önmagamtól irreális lenne.
Az elmúlt két hét úszásai a következőképpen alakultak:
Hat alkalommal úsztam összesen 25.700 métert. Ebből 2*400, 2*1.000 és 1*10.000 méter, összesen 12.800 méter volt az időmérés, 4.800 méter a tört sorozat, 1.000 méter a hátúszás és 250 méter a pillangóúszás.
Ezek összességében is nagyon sovány számok, de különösen a gyorsító sorozatok mennyisége konvergált a nullához. Egyetlen egy edzés volt, amely kifejezetten sikeresnek volt mondható, a többin csak keresgéltem önmagam.
Ennek megfelelően a versenyen 400 méteren a csodával lenne határos, ha 5:30-on belüli időre lennék képes (Nyíregyháza: 5:26.15), de már 5:32 is elfogadható eredmény lenne. Ugyanezek a szintek 100-on 1:08:50 és 1:09:00 (Nyíregyháza: 1:07:75), 50-en pedig 30.60 és 30.50 (30.42).
Nem lehet jelenleg más célom, csak az elmúlt két hónap legjobb teljesítményét nyújtani. Természetesen szét fogok szakadni azért, hogy meglepetést okozzak önmagamnak, de valahol nem lepne meg, ha ez nem sikerülne, mivel nagyon erős bennem a hit - és a tapasztalat is azt támasztja alá -, hogy az úszásban kiemelkedő eredményt csak ahhoz mért felkészültséggel lehet elvárni önmagunktól.
