Két nappal a soproni 24 órás váltóverseny előtt a legjobb formámban sem lehetett volna más célja a mai úszásnak, minthogy megmozgasson még egy kicsit mindenféle érzékelhető terhelés nélkül. Ettől függetlenül is ha egy olyan őrült ötletem lett volna, hogy bármiféle sorozatba kezdek, azt biztosan erősen éreztem volna a tagjaimban két nap múlva, amikor majd a legjobbat kell kihoznom magamból.
Ennek megfelelően 400 méter bemelegítéssel kezdtem. Nagyon is érzékelhetőek voltak még az elmúlt hétvége gyötrelmei a hátamban, annyira, hogy szerintem még szombatra sem fog teljesen elmúlni. Emellett még a tegnapi sprinteket is éreztem a karomban és a vállamban, de ez közel sem zavart annyira. A melegítést tovább folytattam, és a következő 200 méteren valahogy elmúlt a karomban ez az érzés, csak a hátam jelzett még mindig...
Rászántam magam egy 1.000 méteres mérésre (50-es medencében), és szerettem volna 15 percen belül lenni. Ez nem tűnt különösebben magas lécnek, tekintettel a múlt heti mérésekre.
Kétszáz méterenként regisztráltam a részidőket, és már négyszáznál biztosan látszott, hogy a 15 percből bőven ki fogok nyúlni. Ez így is történt.
200 m: 3:00400 m: 3:05 6:05600 m: 3:06 9:11800 m: 3:06 12:171000 m: 2:59 15:16
Ha ezt 25-ös medencére konvertálom, akkor is alig van 15 percen belül, vagyis ez valami egészen borzalmas idő volt, és ma nem tudtam volna jobbat úszni. Ha eltekintenék attól, hogy tényleg kiütött fizikailag a múlt hétvége erre a hétre, akkor teljesen kilátástalannak érezném az összes idei célomat, de még azt is, hogy visszajussak valamikor arra a szintre, ahol március elején tartottam. De tudom, ezt akár máshogy is érezhetem a jövő hét közepén, kipihenten és picit fel is erősödve a terhelésektől. Majd meglátjuk.
A mérés után több száz métert úsztam TEÁ-val, majd anélkül is lazán, és próbáltam "karbantartani" a technikám, odafigyelve minden kartempó-fázisra.
Összesen 3.500 métert úsztam ma.
