Március 26-án újra medencébe jutottam. Füldugóval, mellúszásban toltam 1.200 métert. A jobb térdemet eléggé megterhelte ez a táv is, nagyon kényelmetlen volt, ahogy kopogott már a porc a vége felé.
Igazából húztam magam karból rendesen, de nem fáradtam el tőle. Sehol sincs ez a terhelés attól, amit az edzések jelentettek. Nagyon messzinek tűnik a jövő csütörtök.
A fülem nem fáj, esténként egy órát melegítem elalvás előtt/közben/után elektromos melegítő párnával. Megtanultam, hogyan kell a dobüregből a perforáción keresztül kifújni az esetlegesen felgyülemlett folyadékot, váladékot, de erre szerencsére még nem volt szükség, lévén teljesen levegős a fülem.
A hallásom továbbra sem változott, befogott jobb füllel gyakorlatilag semmit sem hallok.
