Ma ismét felszúrták a dobhártyám. Annyira meg volt vastagodva, hogy a négy nappal ezelőtti metszés azóta már be is záródott. Az új metszésből először le sem tudták szívni a gennyet, úgyhogy még egyszer bele kellett szúrni, aztán nagy nehezen működött a vákuumos és a túlnyomásos tisztítás is. Bíztatást kaptam a fülem állapota miatt, szépen gyógyul, jövő szerdán vagy csütörtökön kontroll lesz. Addig tart nagyjából az antibiotikumom is. Határozottan állította a dokim, hogy 2-3 héten belül teljesen meggyógyulok, és nekem még nem volt okom kételkedni egyetlen szavában sem, mióta ismerem.
Ezután előkaptam a zsebemből a füldugót... Kézbe vette, megvizslatta, rendben találta, de a kérdésemmel megtámogatva, miszerint nem fog-e fellángolni a gyulladás az intenzív mozgás hatására, azt javasolta, hogy most már ezt az egy hetet bírjam ki a fenekemen, mert ő szinte biztosra mondja, hogy egy hét múlva nyugodtan beküld majd a vízbe.
Bár ez még mindig messze van, úgy döntöttem, nem kockáztatok, és a gyorsúszással megvárom ezt az időpontot még. Viszont füldugóval addig is le fogok járni és felszíni mellúszással próbálom tartani magamban a még megmaradt képességeket. A tempót nem erőltetem, nyugodt úszásról lehet csak szó.
Úgy tűnik, jó eséllyel maximum 9 napom van még hátra itt a parton...
Aztán viszont...
Nem volt még korábban olyan magas elvárásom magammal szemben, mint most, és a partra vetettségem mellett emiatt is talán még sosem voltam az úszás terén ennyire elszánt.
Ha valamikor, hát a jövő héttől kiderül majd, mire is vagyok képes valójában.
Ezután előkaptam a zsebemből a füldugót... Kézbe vette, megvizslatta, rendben találta, de a kérdésemmel megtámogatva, miszerint nem fog-e fellángolni a gyulladás az intenzív mozgás hatására, azt javasolta, hogy most már ezt az egy hetet bírjam ki a fenekemen, mert ő szinte biztosra mondja, hogy egy hét múlva nyugodtan beküld majd a vízbe.
Bár ez még mindig messze van, úgy döntöttem, nem kockáztatok, és a gyorsúszással megvárom ezt az időpontot még. Viszont füldugóval addig is le fogok járni és felszíni mellúszással próbálom tartani magamban a még megmaradt képességeket. A tempót nem erőltetem, nyugodt úszásról lehet csak szó.
Úgy tűnik, jó eséllyel maximum 9 napom van még hátra itt a parton...
Aztán viszont...
Nem volt még korábban olyan magas elvárásom magammal szemben, mint most, és a partra vetettségem mellett emiatt is talán még sosem voltam az úszás terén ennyire elszánt.
Ha valamikor, hát a jövő héttől kiderül majd, mire is vagyok képes valójában.
