Igazából dátum szerint a mai nap kezdtem bele a Balaton-átúszásra való felkészülésbe, azonban az edzéstervemen az utóbbi két hónapban nem sokat dolgoztam, még befejezetlenül hever a pendrive-omon, úgyhogy végleges menetrend híján, és mivel késve érkeztem az úszásra, a szükségesnél kisebb távot is íveltem át.
25 méteres medencében 500 méter bemelegítés, hosszonként váltott gyors- és hátúszás szintén 500 méteren keresztül, majd 1.200 méter ütemes gyorsúszás következett.
Nagyjából ennyire is volt időm.
Mivel azonban nagyon ki voltam éhezve egy kis önbizalom-növelő időmérésre és a 200 méteres távot néztem ki magamnak, amely számot nem rendeztek Nyíregyházán, úgy voltam vele, ha lesz lehetőségem rá és nem lesz tömeg az úszás végén, megpróbálok mérni egyet.
Sajnos a bemelegítés közben egyértelműen éreztem, hogy a múlt heti enyhe náthám még mindig bennem van, olyan szinten, hogy kifejezetten zavar is. Az első bukófordulóknál szinte szétnyomta a fejem ez a fejdugulás, nagyon kellemetlen érzés volt. Azt tudtam, hogy 200 méternél hosszabb távot nem lenne érdemes mérnem, mert ahhoz túlságosan gyenge vagyok, ott már időben jól kibukott volna a nátha okozta enyhe levertség, de azt gondoltam, a kétszázra talán még jó lehetek.
Végül is az eddigi legjobb időmet - 1 mp-et faragva a régiből - 2:31-re javítottam.
A napi össztáv 2.400 méter volt.
A következő edzésig villámsebesen össze kell állítanom a végleges tervet, mert nagyon zavar az, hogy nincs "edzőm".
