Úszás 2008-

Ma kiszálltam a versenyből.

Már az öltözőben sokat kellett gondolkodnom azon, mit és hogyan csináljak, de még a vízbe érve sem tudtam eldönteni.

50-es medencében úsztam, 400 méter lendületes bemelegítéssel kezdtem. Ezután egy 10 * 50-es sprint sorozat következett, amelynek 36 mp-es volt a nyitó hossza, de nem tudom, miért, pedig úgy éreztem, rendesen húztam a vizet. A következő kilenc hossz közül egy volt 35 mp-es, a többi mind 34-es.

Aztán 300 méter laza gyors, majd nekikezdtem egy 6 percre tervezett 6-os levegővételes 400 méter gyorsnak, de 100 méternél feladtam, mert túl erős volt az oxigénvákuum és egyszerűen nem bírtam már.

Majd további 400 méter iramúszás, végül még 300 méter levezetés zárta a napot.

Lelkileg padlón érzem magam. Nem tudtam sem elég lehetőséget, sem elég frissességet teremteni magamnak az úszáshoz, ami a normális teljesítményhez elengedhetetlen. Ma éjszaka is mindössze 3 órám volt aludni, az előző edzés előtt is egy kényszerűen késői lefekvés után hajnali 4 órakor kellett kelnem, szóval már napok óta erős alvás és pihenés deficittel küszködöm, túl azon, hogy kissé sűrűbb az életem mostanában a szokásosnál, és ez ma erősen érezhető volt.

Mindeddig úgy tűnt, a magam állította felkészülési szintet egy erős hajrával még hozhatom, de ez ma végképp megtört, innentől kezdve már akármit csinálok, a versenyig már nem fogom tudni megteremteni a jól végzett munka utáni kellemes érzést, az elégedettséget.

Ennek következtében úgy érzem, bár természetesen elindulok a versenyen, de a majdani eredményeimtől függetlenül nem vagyok méltó a nevezésemhez, mert amit a felkészülésem során tettem, azzal csak kevesebbet fogok tudni teljesíteni, mint amennyi kijöhetett volna belőlem.

Nem a versenyen úszott idők a legfontosabb mérőszámaim.
 
És nem szeretnék olyan ember lenni, aki nem így gondolkodik, mert az azt jelentené, hogy becsaptam önmagam.