Januárban az esti fürdéseket leszámítva 12-szer lettem vizes, ebből 10 alkalom a február végi szenior versenyre való készülés jegyében telt.
25 350 métert úsztam a tíz alkalom során, ebből gyorsító sorozat részeként 10 200 métert (50 * 100 m + 26 * 200 m), pillangón 125 métert, háton pedig 3 300 métert. A maradék 11 725 méter bemelegítő, átvezető és levezető gyorsúszás volt.
A tíz edzésből mindössze három végén mondhattam azt, hogy legalább nagyjából elégedett lehetek önmagammal (azon a szinten, ahol tartok, minden értelemben). Rövid távon tartottam magam ahhoz, hogy semmilyen időmérés nincs, és bár ez egy kicsit elbizonytalanít a tekintetben, hogy egyre kevésbé tudom, most mire vagyok képes, mennyit léptem előre, de a bizalmam azért még megvan az edzések hasznosságát és azt illetően, hogy egy hónap múlva ennek meg lehet a látszatja majd.
A rajtokat egyszer gyakoroltam csak, ezt februárban még többször meg fogom ejteni, de úgy érzem, magával a mozdulatsorral nem lehet túl nagy probléma. Egyedül a bennragadástól félek, mert gyakorlatilag semmilyen versenyrutinom nincs. Még alaposan át kell gondolnom, hogy a rajt során mikor mire figyeljek, hová nézzek, mikor várható a jelzés, stb.
Összességében úgy érzem, hatalmas a lemaradásom ahhoz képest, amivel számoltam, sokkal kevesebbet tudtam letenni az asztalra, mint amire magamtól számítottam és amit elterveztem.
De még a következő bő két héten is sok múlik, ha ekkor működni fognak a dolgok, az még sokat jelenthet.
Emellett lényeges kérdés lesz az is, hogy a verseny előtt mi az az optimális időpont, amikor már le kell tenni a lantot. Ebben még nem jutottam dűlőre magammal.
