Kicsit bonyolódott a helyzet, amint az az alábbiakból kiderül.
100 méter bemelegítéssel kezdtem, majd indítottam is az órám.
Nem éreztem igazán jól magam a vízben, kicsit tartottam is attól, hogy elszállhatok vagy beállhat a rekeszizmom és erőt sem éreztem magamban ahhoz, hogy egy kicsit nagyobb iramot diktáljak az elején. Próbáltam az első és a második kilométernél egy olyan időt úszni, amely a szükséges átlagnál csak egy kicsivel rosszabb, hogy ha megjön a kedvem és/vagy ráérzek a ritmusra, akkor még be tudjam hozni a lemaradást a táv hátralevő részében.
Az első 2 km tehát egy viszonylag erős, de nem elszánt iramot jelentett. Sajnos azonban lassan elszállt a lehetőség egy új legjobb időre, mert nem tudtam tartani egy olyan iramot, amely még ne rontotta volna a hangulatom.
Úgyhogy engedtem még egy picit az iramból, mert itt már mindegy volt, hogy egy vagy két perccel csúszok le a céltól.
Az utolsó kilométeren viszont mindent beleadtam, és ebből látszik is, hogy több tartalék maradt bennem, mint ami célszerű lenne egy előre megtervezett és közvetlen célért elkövetett időmérésen. Az eddig mért legjobb időmtől így csak 54 mp-re maradtam el.
5 000 méteres időmérés, részidők:
1 km 15:35 (15:35)
2 km 31:15 (15:40)
3 km 47:04 (15:49)
4 km 1:02:50 (15:46)
5 km 1:17:48 (14:58)
Még nem döntöttem az ügyben, de elképzelhető, hogy a jövő héten is lemérem ugyanezt a távot és elküldöm azt az eredményem is (többet is lehet).
A nap befejezéseképpen délután még 2 000 métert úsztam, többnyire gyorsban, néhány hossz háttal és pillangóval fűszerezve.
Megkaptam a szenior klubtól a többiek eredményeit, mely szerint gyorsúszásban rajtam kívül 14-en teljesítették a távot, és nálam csak ketten voltak gyorsabbak.
