Az idei évet a versenyzést illetően szokatlanul korán kezdtem, ám ez csak motivációs szempontból volt fontos, a felkészültségem nem volt versenyzéshez méltó szinten, és a közép- és hosszútávokon számítani is lehetett rá, hogy ez meg fog mutatkozni.
A Gyulai Várfürdőt érdekes volt most télen sátortető alatt látni, elzárva attól a természeti környezetétől, amellyel nyáron szinte egybenőve lehet érzékelni. Ez számomra egy különleges helyszín, az eddigi két országos bajnokság egészen különleges emlékei, melyeken részt vettem, ehhez az uszodához kapcsolódnak.
A melegítés perceit néhány rajtköves indulás és pár hossz gyorsúszás mellett a hátrajt és a hátforduló gyakorlására használtam. A vonalvezetéshez a sátortető sajnos nem volt használható, ezért bíztam benne, hogy az iránytartó tájékozódást meg tudom valahogy oldani majd a sávelválasztó kötéllel. A fordulókat sikerült jól kiszámítanom a zászlóktól, a gyakorlás közben így minden forduló jó lett, ami e tekintetben legalább megnyugtatott.
A Himnusz nyitotta meg a versenyt, ami kellemes meglepetés volt azt követően, hogy tavaly ugyanennyire meglepő módon az OB-n ez nem hangzott el... Várható volt, hogy szinte maroknyi résztvevőre lehet számítani, annak minden előnyével és hátrányával, és ez a várakozásom nem is volt alaptalan: mindhárom egyéni számban, amelybe beneveztem, mindössze ketten indultunk a korcsoportomban.
Az első versenyszámomra, a 200 méteres gyorsúszásra egy kicsit várni kellett, úgyhogy volt időm bemozgatni magam a belső tanmedencében. Éreztem, hogy gyenge az erőnlétem, és csak az akaratomra támaszkodhatok, bár ilyen távon azért önmagában az is kevés volt. Tudtam, hogy egy edzetten elfogadható 2:30-on belüli időre esélytelen vagyok, de nagyon szerettem volna nem kicsúszni a nevezési időmből, a 2:32-ből.
A rajtom jó lett - most már elképzelhetetlennek tartom, hogy valaha is szimmetrikus rajttal induljak -, az első száz métert az erőnlétemhez képest nagyon megtoltam. Tartottam tőle, hogy belehalok a második száz méterbe, de a koncentráció miatt szerencsére nem tudott átjárni teljesen ez a gondolat. A táv második felére fordulva egyre jobban erőlködtem, csikorgott a szerkezet, de még nem ment át görcsösségbe a mozgásom. Az utolsó 40 méterbe még bele is tudtam erősíteni, hajráztam, ami azért nem volt teljesen jó érzés, mert azt hittem, előzőleg nem diktáltam akkora tempót, mint amit megengedhettem volna magamnak.Az időm 2:31.18 lett, amit teljesen elfogadható, vállalható időnek tartok (80,81%).
Ezután elegendő szünet volt ahhoz, hogy lelazítsak, és egyébként is más úszásnem következett számomra, úgyhogy nem tartottam attól, hogy a 200 méteres hátúszás idejére hatással lesz az előző versenyszám.
A 200 hát távját szabályosan eddig életemben mindössze kétszer teljesítettem edzésen, a táv - egynél több hossz - és az úszásnem velejáró elemeit csak nemrég kezdtem el komolyabban is gyakorolni. Ebből kiindulva nagyon kellett volna izgulnom, de erre a futamom előtt tudatosan nem hagytam elég időt, megpróbáltam kellően lefoglalni magam.
A rajt előtt Doktor úr (Rentka László klubelnökünk) a 2-es pályán meglepetésének adott hangot, hogy egyáltalán feltűntem ebben a számban, és hogy éppen mellette, az 1-es pályán teszem ezt, és máris előzékenyen felajánlotta, hogy ha úgy gondolom, neki volna kedve velem egy 3 percen belüli időt menni. Én udvariasan elhárítottam a megtisztelő lehetőséget, mondván, hogy örülnék egy 3:15-nek is, hiszen 50-esben nem hogy versenyben, de még edzésen sem úsztam egy hossznál többet egyhuzamban háton soha.
Ezután röviddel időben elrajtoltam, ám mivel a merülésem nem volt elegendő, a kidelfinezéssel nem haladtam eléggé, és közben a lábtempóm is elég fröcskölős volt. Az első hosszon erősen koncentrálnom kellett az iránytartásra, szerintem emiatt nem is haladtam úgy, ahogy tudtam volna. A fordulóm időzítése jól sikerült, és a második hosszra is maradt az iramom, bár ez mintha már kicsivel hosszabb lett volna, mint az első... Az iránytartás megfelelő volt, egyre kevesebb figyelmet igényelt, vagy csak a fáradásom miatt jutott rá kevesebb figyelem, nem tudom. A harmadik hosszra fordulva a bukó után már erős oxigénhiányom volt, a levegővételem ritmusa megtört, többször össze-vissza vettem a levegőt, amit csak nehezített a fáradtság miatt egyre lejjebb engedett fejtartásom és a többszöri víznyelésem. Ekkor már nagyon nem esett jól az úszás, szinte szenvedéssé vált, és alig volt erősebb bennem az elszántság, hogy végigússzam, mint az, hogy feladjam. Nagy akaraterő kellett ahhoz, hogy továbbmenjek. Az utolsó fordulóm után már szinte pánikszerű volt a felszínre jövetel, annyira kifogytam a szuszból, de aztán valahogy erőt vettem magamon és még nem szétesve beeveztem a célba. Az időm 3:06.80 (76,42%), ami nagy meglepetés volt számomra, és borzasztóan örültem neki, jó időnek tartottam ahhoz képest, hogy nincs egy hónapja, hogy először úsztam le ezt a távot szabályosan egy edzésen.
A verseny utolsó száma a 800 méteres gyorsúszás volt. Ezt a távot 50 méteres medencében még magamnak sem mértem soha, 25-ösben 11:18 volt a legjobb időm. Most úgy gondoltam előzetesen, hogy 11:30-nál biztosan rosszabb időt úszok majd, de a 11:55-ös nevezési időm tartása teljesen reális. Hogy ez biztosan meglegyen, úgy döntöttem, hogy órakontrollal úszom, és az első kétszázon 2:50 körül kezdek, a további kétszázakon pedig három perces átlagot tartok majd.
E számban kettesével úsztunk pályánként, oldaltartással. Az elején kényelmesen, hosszú húzásokkal úsztam, de éreztem, hogy ez nem sokára nagy szenvedésbe megy át, mert egyrészt nemhogy ehhez a távhoz, de még annak feléhez is kevés lenne a jelenlegi erőnlétem, másrészt pedig túl hosszú ez a szám ahhoz, hogy ne tudjak elkezdeni közben gondolkozni és érezni, ami igen rossz hatással volt az eltökéltségemre. 200-nál még biztató volt a részidőm, 2:53-nál fordultam, ám ezután már a mozgásomon is éreztem, hogy sokat lassulok, és a 400-as 6:04-es részidőnél már tudtam, semmi esélyem nincs még a 12 percen belülre kerüléshez sem. Olyan esélytelennek és tehetetlennek éreztem magam, mintha nem is versenyen lennék, és életemben először bántam meg egy szenior versenyen, hogy egy adott számban beneveztem. Ez a 800 méter ugyanis semmire nem volt jó az égvilágon, én, aki mindenből a jót próbálom kinyerni, ebben semmilyen előremutató részletet nem érzékeltem, tapasztaltam. Végigúsztam a távot, de nem volt benne köszönet, az időm 12:20.92 lett, ami minden eddiginél gyengébb százalékos teljesítmény (75,24%), amit gyorsban valaha úsztam versenyen.
A végén még egy játéknak is beillő 48*25 méteres váltóversenyt is rendeztek, amelyből a hat fős csapatunk részeként 8 hossz jutott rám.
Összességében egy nagyon kis létszámú, valóban szezonnyitó hangulatú versenyen estem túl, a teljesítményemre összességében nem lehetek büszke, de megpróbálok erőt meríteni a pozitívumokból a következő versenyekre.
