Ma az érkezésemkor éppen edzéseket tartottak, és eleve csak a 25-ös medencében lehetett úszni, ott is a tíz pályából csak három volt szabad. Emiatt iszonyatos volt a népsűrűség, ráadásul csupa mellúszó, akik nagyon sok helyet igényelnek. Elkezdtem nyomni a hosszokat, de a többiek kerülgetése nagyon fárasztó volt. Így telt az első ötszáz méter, aminek az egyetlen pozitívuma az volt, hogy rendesen bemelegedtem.
Ez után viszont jobbnak láttam, ha a masszázsmedencébe távozom és ott várom meg az oktatósávok felszabadulását.
Ez kis idő múlva meg is történt, ekkor visszamásztam a medencébe, és néhány hossz alatt szétszélesztettem a sávomban tapasztalt teljes lakosságot úgy, hogy egyedül maradtam, így zavartalanul nyomtam végig egy kilométert, ami nagyon jólesett.
Itt ismét pár perc szünet, de ez igazán csak a kondimnak szólt, felfrissülve szerettem volna nekiállni a gyakorlatoknak.
Először 500 métert úsztam két-két hossz (50-50 m) erős tempójú hátúszással, bukófordulókkal, illetve pihentető, laza gyorssal. Próbálgattam különböző mozdulatokat, amelyektől jobban haladhatok, és talán valamire úgy gondolom, lassan rá is érzek, legalábbis ugyanazzal az erőfeszítéssel mintha picit jobban haladnék, mint korábban.
Ezt követően még 500 méter hosszonként váltott laza és sprint gyorsokat úsztam, ami szintén kifejezetten jólesett az utolsó méterekig bezárólag. A sprintek most tényleg azok voltak, olyan 70-80 méteres iramban toltam le ezeket a 25 métereket.
A napi össztáv 2.500 méter volt, 250 méter hátúszással.
Ismét egy kifejezetten jó hangulatú és hasznos edzésen vagyok túl, és ezt egyértelműen elsősorban a zenének köszönhetem, és most érzem igazán, mennyire hiányzott ez nekem az elmúlt másfél évben...
