Tegnap fontos elhatározásra jutottam, amely meghatározza a következő másfél hónap felkészülését fejben és fizikálisan is: 2007-hez hasonlóan idén is háromszor teljesítem majd a Balaton-átúszást. Sikerült a lelkemben is kellő motivációt gyűjteni arra, hogy egyetlen százalékig se csak a teljesítés legyen a célom, és az első két alkalommal is úgy induljak neki a távnak, mintha az lenne az utolsó. Az első teljesítés célidejét még nem tudom meghatározni magamban, a tavaly úszott 1:22:08 most még eléggé elérhetetlennek tűnik, de az biztos, hogy 1:25-nél rosszabb időt elfogadhatatlannak tartanék, a három úszás átlagideje pedig érzékelhetően belül kell, hogy legyen másfél órán.
A mai esti edzést 3 km fölé terveztem, és a 400-as részeket is szerettem volna egy kicsit megnövelni.
Egyből beledurvítottam az elejébe, 500 méter hát-laza gyors kominációval nyitottam, majd a hátat pillére cseréltem és így is nyomtam egy fél kilométert. Nagyon, de nagyon jólesett pillézni ismét, és valahogy érzem, hogy minden egyes teljes erőből úszott hossz javítani fog a következő versenyen úszott időmön.
Felvettem a TEA-t és így is hajtottam 500 métert közepes erőbedobással.
A folytatás előtt megpihentem egy kicsit, majd 500 méter laza gyorssal melegítve újabb 500 méter laza gyorssal pihentetett egy-egy hossz sprinteket úsztam TEA-val, ami szintén nagyon feldobott. A végére 1 km nyugodt tempóban kezdett és nagyon lassan egy közepes tempóig fokozott TEA-s gyorssal zártam, ez 15:18 alatt meg is lett, ami az igen visszafogott erőbedobáshoz képest nagyon jó idő.
A napi össztáv 3.500 méter volt, 250 méter hátúszással és ugyanennyi pillangóval.
Az, hogy a hosszútávú iramú kilométergyűjtögetést mindenféle egyébbel - TEA, pille, hát, sprintek - is vegyítem, változatossá teszi az edzést, tovább javítja a gyors mellett az általam elismert :) másik két úszásnem technikáját is, erősíti a tüdőmet, növeli az intenzitást, azaz eléggé megfér a nyíltvízi hosszútávú céljaimmal.
