A Nyéki Imre emlékversennyel az úszás vonatkozásában egy csodálatos évet zárok, amely kétségkívül minden eddigi évet összességében is felülmúlt.

Ez a negyedik szenior versenyem, és az első, melyet 33 méteres medencében rendeztek.

Soha egyetlen versenynapon nem kellett még olyan keveset úsznom, mint most szombaton. Csak a 100 méteres gyorsúszásban és a 4*33 méteres vegyesváltó befutójaként voltam érdekelt. És ez vasárnap csak tovább fokozódik, egy-egy hossz egyéni gyors és pillangó, illetve egy hossz gyorsváltó az összes fellépésem.

Szombaton sajnos a hivatalos bemelegítésről lecsúsztam, úgyhogy csak a kb. egy méter mély tanmedencében úsztam néhány megnyugtató és átmozgató hosszt a futamom előtt. A nevezési időm (1:07) alapján a nyolc futam közül a hatodikban a kettes pályára kerültem.

A rajtkövet vizsgálva valamiféle recés keménygumi réteget véltem felfedezni, így az előzetes elképzelésemmel ellentétben mégis csak az atlétikai rajtot választottam. Mint kiderült, ez hiba volt, mert a szokatlanul gyors vezényszavak miatt nem volt időm megfelelően elhelyezkedni, és a rajtnál meg is csúszott a hátsó - jobb -  lábam, amivel lendületet veszítettem. A másik tervemet viszont nem írtam át, nekiestem az első hossznak közel teljes erővel. Úgy éreztem, jól haladok és a fordulóm is nagyon jól sikerült. Végleg bebizonyosodni látszik, hogy a hozzám hasonló képességűekhez viszonyítva rajtam nagyon sokat segít a forduló, az alapból erős lábtempóm valahogy megerősítette azokat az izmokat is, amelyek az elrugaszkodáshoz kellenek. Megfigyeltem, hogy míg a szomszédos, 3-as pályán úszóval fej-fej mellett haladtunk, tisztán csak a fordulóval majdnem fél testhossz előnyre tettem szert. A második hosszom már nagyon erőlködős volt, éreztem, hogy a húzásaim rövidebbek, a csapásszámom pedig sűrűbb lett az automatikus kompenzáció miatt, de rettegtem attól, hogy le fogok lassulni, így szinte a pánik hajszolta ki belőlem az erőt. A második fordulónál annyira kiment belőlem az élet, hogy már az elrugaszkodáshoz is alig volt erőm, a kidelfinezésből pedig sima kisiklás lett... Aztán minden erőmet (inkább erőlködésemet) összeszedtem és valahogy beszenvedtem magam a célba. Hogy az időmnek nem tudtam felhőtlenül örülni, annak egyrészt az volt az oka, hogy nagyon csalódott voltam, amikor még a medencetérbe érve észrevettem, hogy nincsenek kint a medencevégnél az elektronikus időmérő panelek (azaz csak kézi időmérés lesz), másrészt pedig tudtam, hogy az 50 méteres medencés 100 gyors időimmel nem tudom ezt összevetni, mivel a plusz egy forduló nekem elég sokat jelent. Így bár az 1:05:17-es idő magamhoz képest rendkívül jónak tűnik és minden korábbinál több, mint másfél másodperccel jobb (az országos bajnokságon 1:06:86-ot úsztam 50-es medencében), de nagyon nehezen épül be a fejembe az, hogy ezt a 100 métert hozzá tudjam párosítani ehhez az időhöz.

Ami biztos, hogy még az időmérés esetlegesen negatív pontatlanságát és a plusz forduló előnyét is figyelembe véve ez mindenképpen egy remek idő számomra, ami 50-es medencében elektronikus időméréssel is egészen biztosan 1:07-es időn belüli kellett volna, hogy legyen.

Az időmmel egyébként a 9 korosztályos indulóból az 5. lettem, amit tekintettel arra, hogy egyáltalán nem fekszenek nekem a sprintszámok, egészen jó helyezésnek tartok.

A nap utolsó versenyszáma a 4*33 méteres vegyesváltó. Én a +160 éves debreceni B váltóban kaptam helyet gyorsúszóként. Az elrajtolásnál ezúttal volt időm rendesen elhelyezkedni, ezért az atlétikai rajttal nem csúsztam meg, és ahogy tudtam, pörgettem a karomat, nagyon jól is esett ez az egy hossz, végig tudtam húzni teljes erőből. Végül a korosztályban negyedikek lettünk 1:25-ös idővel.

A vasárnap az egy hosszok napja volt, ekkor rendezték az összes 33 méteres számot. Rögtön a gyorssal kezdtünk.

33 gyorson 19 másodperccel lettem nevezve. Nyilvánvalóan ezen belül is szerettem volna úszni, még úgy is, hogy soha korábban nem mértek még nekem és én magamnak sem 20 mp-en belüli hosszt. Még áprilisban a soproni 24 óráson közelítettem meg elég sokszor a 20 mp-et, igaz, akkor ezt csak a partról, és nem rajtkőről indulva tettem.

Most is atlétikai rajttal indultam, jól el is kaptam a dudaszót, és szanaszét csapkodva a vizet 18.63-at úsztam, amivel végül is teljesítettem a célkitűzésemet. A korcsoportom mezőnyében ezzel a 6. helyen végeztem 12-ből, azaz szégyenkezni nem volt okom (tudva, hogy ez a táv áll a legmesszebb tőlem). Amikor pedig láttam, hogy a szintén nem sprintspecialista Molnár Gergely mindössze 12 századdal úszott jobbat, kicsit még inkább megnyugodtam...

Valamivel később eljött végre a pillangón való "bemutatkozásom" ideje is. Utánanéztem, egész évben összesen 4.200 métert pillangóztam edzéseken, ezért legbelül rettenetesen zavart, hogy nincs elegendő alázat bennem, hogy ne álljak rajthoz, de a várható hasznossága a további fejlődésemhez inkább afelé hajtott, hogy elinduljak ezen az egy hosszon.

Ennyire még soha egyetlen versenyszám előtt nem izgultam, mint most. Még a rajtra várva éreztem, hogy a nyakamban dobog a szívem, a pulzusom az egekben volt, annyira feszült voltam, mintha valami világversenyen kellene teljesítenem, pedig csak a szokatlan helyzet miatt éreztem így magam.

A rajtot jól kaptam el, a fejesem rendben volt, de rögtön ezután konkrétan rá kellett koncentrálnom, hogy nehogy megszokásból gyorsúszó kartempóba kezdjek a felszínre érve... Aztán szerencsére nem így történt, és tiszta erőből elkezdtem megpróbálni megközelíteni a túlpartot. Sajnos ez a túl heves igyekezet érezhetően - és a videófelvétel tanúsága szerint is - kissé rányomta a bélyegét az egyébként még mindig nem elég gördülékeny mozgásomra, erőlködés hatását keltve. Bár a nagy beleadott erő miatt éreztem a hossz távolságát, az utolsó kartempókra sem csökkent a húzóerőm, ami tisztán jelzi, hogy ebbe a távba már beleerősödtem. Az időm 21.86 lett, amellyel 6. lettem a korcsoportom 9 indulójából. A 4. helyezettel még azonos másodpercben voltam, az első három viszont egy nagyságrenddel jobb időt úszott nálam.

Végül még a debreceni B +120-as korosztályú gyorsváltó második tagjaként úsztam egy hosszt. Az időnk 1:12:13 lett. Ez átlagban alig több, mint 18 mp. Úgy érzem, az én időm legalább volt olyan jó, mint amennyit az egyéniben úsztam, és mivel váltóban rajt-reakcióidővel nem kell számolni, néhány tizednél biztosan nem lehetett több, amivel az átlagunknál gyengébb voltam. A korosztályunkban harmadikok lettünk, erről a versenyről is legalább egy érmet elhoztam emlékként.

Összességében kellemes hétvégén vagyok túl, nagyszerűen éreztem magam annak ellenére, hogy a kedvenc számaim egyike sem szerepelt a menüben. Sajnos az általam úszott időket csak a jelenlévő mezőnyhöz tudom viszonyítani, és referenciának felhasználni egy jövőbeli másik, szintén 33 méteres medencében rendezett versenyhez. A pillangót pedig ha lehet, csak még jobban megszerettem és mindenképpen szeretném tovább és tovább javítani a technikámat és az erőnlétemet, hogy képes legyek egy valóban viszonylag elfogadható technikával tűrhető időt úszni legközelebb már 50 méteren is.