Ma hajnalban kicsit elszundítottam az ébresztő lenyomása után, de végül is sikerült nyitásra odaérni az uszodába.
Ezúttal 50 méteres medencében gyötörtem magam. 500 méter bemelegítést követően a szokásos erőfelmérőn (400 méter) 5:49-et úsztam, ami nagyjából azonos idő a múltkori, 25-ösben úszott 5:41-el, és 28 másodperccel (!) gyengébb az országos bajnokságon teljesítettnél.
Gyors beletörődés, majd 100 méter lazaság után elkezdtem foglalkozni a tüdőmmel.
200-200 métert úsztam nyolcas, tízes, tizenkettes, végül pedig tizennégyes levegővel. Ez utóbbinál volt, hogy szinte az ájuláshatárig erőltettem magam, nagy erőfeszítésembe került megállni, hogy az utolsó kartempóknál ne akarjak levegőt venni a vízből. A tízes levegőnél igyekeztem szinte átnyúlni a medence végéig és áthúzni magam alatt az összes vizet, vagyis lecsökkenteni a csapásszámot annyira, amennyire csak lehet. Az egyik hossznál ezt sikerült 34-re redukálni.
Ezután pár perc kényszerszünet (kisorsoltak doppingvizsgálatra), majd 200 méter újramelegítés, és újabb 600 méter nyolcas levegős hossz következett. A végére 400 méter hatos levegőjű időmérést terveztem, de 300 méternél le kellett állnom, mert annyira szét akart szakadni a tüdőm az oxigénhiánytól, hogy már veszélyesnek ítéltem meg a helyzetet. Fél perc pihenő után azért a maradék száz métert is leküzdöttem, és száz méter laza levezetéssel zártam a napot.
A napi össztáv 3.100 méter volt, és végre egy igazán hasznos edzésen vagyok túl, igaz, önmagában ez semmit sem jelent a későbbiekre nézve.
